Hevesi Szemle 15. (1987)
1986 / 6. szám - TIZENÖT ÉV - Szecskó Károly: Megyei folyóirataink múltjából
■ KTIK.AFOK Hevesmegyei Tanügy ffiffusiÁnr &» Ecvke ■ 1IASZXOS ISMERETEK’ TÉRJ ÉRTÉSÉRE. * *w r'wruwTftbsee * 4 At un* lllltMlli •» klllé JIM> 3ÁSÖS SAWSíTÓ ti, Refseiaiaat rendet taaiteja KOLACSKOVSZky JÁNCa ■ * !.»»»• W 1905. It ■> , X. tVt OtV *M. 42*1» I! 1 ■ * K0EHSIS1« . r.»l. /»*«.elései, a nyomdászok mozgalmi élete és szociális helyzete, hivatalos rendeletek, levelezés, könyvszemle, hirdetések, szépirodalmi anyag, vegyesek. A szerkesztő egyik fontos feladatának tekintette a nyomdászok szakmai kép zésének segítését. Foglalkozott a nydmdászat gépesítésének aktuális kérdéseivel. Például bemutatott egy önkirakodó nyomdagépet és egy legújabb papírsimító masinát. Érdekes leírásokat olvashatunk benne, a fametszetek lemásolásáról, a víz- nyomatok készítéséről, a graphotypiáról és a kaucsuk-betűkről. A graphotypia Angliában feltalált képnyomó eljárás volt, amely helyettesítette a fa-, a réz- és az acélmetszést. Több cikk található a lapban a jó nyomdai szedés követelményéről. Fontos írás, a sajtóhibákról szóló ia A szaklap széles teret adott a nyomdászat történetének. Az ezzel foglalkozó tudományok Prohászka Ferenc, Solymossy Pál és Szabó József tollából származtak. A híres nyomdászok közül Franklin Benjamin, Trattner János, Szilády Károly életrajzát olvashatjuk. Említésre méltó a papírgyártással és a hazai cenzúra történetével foglalkozó cikk is. Rendkívül érdekes anyag, az 1866. évi 10. számban a „Pesten 1848. június 2-án kiadott nyomdász árszabály." Ez volt Magyarországon az első kollektív szerződés. Ismertetéseket közölt a folyóirat a magyarországi, s erdélyi nyomdák számáról- A „Vegyesek” rovatban a nyomdaipar fejlődésének eredményeiről, termékeiről, a nyomdászok egyesületi életéről, s minden, a szakmával összefüggő kérdésről hírt adott. Megtudjuk belőle például, hogy 1866-ban új nyomdát alapítottak Gyöngyösön. Az ez évi 6. szám arról tudósít, hogy Egerben megjelent a Zsasskovszky- testvérek Egri dalnok című gyűjteménye. A lap nemcsak hazai, hanem a világ más tájairól származó nyomdászati vonatkozású híranyagot is közölt. A legtöbbet, nem véletlenül, a lipcsei és az angliai nyomdáktól olvashatunk. A kiadvány népszerűsítette a korabeli nyomdászati szakirodalmat is. Az 1867. évi első számában felhívta a figyelmet Barázda Aladár Nyomdász zsebnaptár nyomdászok számára művére. A lap kivette részét a szaknyelv megújításából is. Például a form helyett alak. a columme helyett oszlop szavak használatának bevezetését ajánlotta. A szerkesztő nagy gondot fordított az 1865-ben létrehozott Pest-Budai Könyv- nyomdászok önképző Egyletének bemutatására. Sőt. az 1866. évi 14. számtól kezdve, „önképző egyleti ügy” címmel rovatot is indított. Az ez évi 22. számtól a szerkesztő közreadta a „Szemle” rovatot, almely a nyomdászok életével foglalkozott. Sokat olvashatunk a szaklapban a korabeli nyomdászok mostoha helyzetéről. Hírt adott a nagy munkanélküliségről, a vasárnapi munkaszünet hiányáról, s egyéb szociális kérdésekről. Különösen nagy visszhangot váltott ki az olvasók körében az 1866. évi 14. számban közzétett: „Anyagi helyzetünk” című írás. Időnként közölte a szerkesztő a Pesten átutazó nyomdászok nevét. Tájékoztatott a fővárosi beteg nyomdászok létszámáról is. Rendszeresen közölte az elhunytak nevét. A híresebbekről nekrológot is közölt. 53
