Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 1. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Nagy Andor: Az oktatási törvény szelleme és a jövő iskolája
Mindez már növeli a kezdeményezést, ami az önállósággal együtt a törvény szelleméből szintén egyenesen következik. A differenciáltság elvének gyakorlati megvalósulását is biztosítja a törvény, ami záloga lehet az eredményesebb nevelő-oktató munkának. Jelenünkre jellemző többek között az is, hogy minden eddiginél differenciáltabb tanulói állományunk, bár mindig is igaz volt, hogy ahány személyiség, annyi egyén. Az elmúlt években tovább romlott iskoláinkban a hátrányos helyzetűek aránya. Nőtt a nehezen nevelhető és a veszélyeztetett tanulók száma is, akik megkülönböztetett foglalkozást, egyéni bánásmódot igényelnek. A családi nevelésből is akarva-akaratlanul egyre több feladatot kellene átvállalnia a pedagógusnak. Sajnos nagyon sok esetben a szülők csak az anyagi felelősséget vállalják, az erkölcsit már nem. A differenciáltság szempontjából egyre jelentősebb helyet foglal el a spe- cializáció már az általános iskolában is, és nem utolsósorban a tehetségfejlesztés. Magától értetődő, hogy feltételek biztosítása nélkül e feladat megoldása sem képzelhető el, jóllehet jövőnk szempontjából egyáltalán nem közömbös feladatról van szó! Az iskolai demokrácia megvalósulása is a törvény szellemének érvényesülése. A presztízs-, illetve pozícióharcot a pedagógusközösségek nyugodt, békés, értékes teremtő munkája váltsa fel. Az iskola és a gyermek-, az ifjúsági mozgalom közéletiségre is nevel, mintát ad, példát is mutat. A jogok és kötelességek egységének az alá- és fölérendeltségnél, a kritika és az önkritikának egyaránt meg kell valósulnia. Természetesen nem hagyható figyelmen kívül, hogy a demokráciát is gyakorolni, tanulni kell. A demokrácia és a kultúra — összefügg. A demokrácia — mindenki tudja — nem csupán lehetőséget, de egyben felelősséget is jelent. Az sem kétséges, hogy az iskolai demokrácia ösz- szefügg a társadalom demokratikus alakulásával. 4. Az oktatási törvény olyan modellt sugall, amiből megrajzolható a jövő iskolája is. Milyen lesz, milyen legyen, milyennek kell lennie? A holnapot is jelentő ma iskolájától is tengernyi az elvárás, de a jövő további követelményeket állít pedagógustársadalmunk elé. Kétségtelenül a jövő iskolájában koncentrálni kell az anyagi és szellemi erőket, biztosítani kell a permanens korszerűsödés feltételeit, a szüntelen megújulás lehetőségét. Rendelkezni kell az oktatástechnika legújabb vívmányaival, egészséget szolgáló felszereltséggel. Külső megjelenésében, belső berendezésével is vonzónak, esztétikusnak kell lennie. Már a tervezéskor figyelmet kell fordítani arra, hogy az iskolának több funkciót kell betöltenie. Nem mondhatunk le továbbra sem arról a koncepcióról, amely valameny- nyi újabb dokumentumunkban megtalálható, hogy az iskolának a teljes személyiséget formáló intézménnyé kell válnia, amelyben megkülönböztetett szerepet a tudományos világnézet megalapozása, a korszerű általános műveltség nyújtása, az erkölcsi normák gyakorlattá fejlesztése, az iskolaközösség funkcionálása. A jövő iskolájának lényege a munka, a differenciált követelményállítás és annak végrehajtása. Ami jelenti azt is, hogy a tanítás fogalmát a megtanítás fogalmának kell felváltania. A jegyek mögött reális értéknek kell lenni. Valamennyi tanítási órát — amelyek továbbra is a komplex személyiségfejlesztés legfontosabb színterét alkotják — a tudatos nevelési szándék megvalósulásának kell jellemeznie.
