Hevesi Szemle 15. (1987)

1986 / 6. szám - TIZENÖT ÉV - Gyurkó Géza: Diófaültetők

— Izületi betegségem miatt szobafogságra vagyok Ítélve. Olvasgatok. Most méginkább hálás vagyok a szüleimnek, hogy annak idején módot adtak az olvasásra, a világgal való ilyen ismerkedésre. Tudja, én nem jártam egyetemre. Föl se vettek volna, hiszen a Sacre Coeurből kidobtak kommunista szimpatizáns érzelmeim miatt. Ez sem szerepel az életrajzomban. László Gyula jegyezte meg nemrég, ezt miért nem mondja Maga?! Ha felnőtt komorban beléptem volna a pártba, akkor mondanám. Az azonban nem tartozik senkire sem, miképp vélekedtek egy tizenhat éves gyerekről ... Ne haragudjon rám, most már fáradt vagyok. Fáraszt a beszélgetés. Jöjjön el hozzám máskor is, akkor majd folytatjuk.

Levélrészlet (1985. VII. 2.): „Sajnálom, hogy fáradt a fotók küldésével. Elég rémesek: nagyon kérem egyet se közöljön, a tokámmal német külügyminiszter is lehetnék, épeszű nő nem szívesen látja, hogy ilyen öreg és csúnya. Szívességét megszolgálom jó, régi sztorikkal, amint meggyógyulok!" Az újabb kirándulás azonban elmaradt. Megdöbbenve olvastam halálhírét.

Polner Zoltán

• Tizenöt év

GYURKÓ GÉZA

Diófaültetők

Nem az értekezlet témája érdekel, hanem az a tény gondolkodtatott el. miszerin itt és körülöttem, ásó és csemete nélkül, valamiképpen mégis csak diófaültetők tanácskoztak. Ismerik hogyne ismernék a jövőre gondoló, tervező embert példázó diófaültető meséjét:

— Minek ültetsz diófát? — így a szomszéd —, hiszen a gyümölcsét te már úgysem ízleled meg . ..

— De megízlelik az unokáim — mondta a példabeli diaófaültető, és derűs nyugalommal ásta tovább a gödröt a fiatal, lassan növő csemetének.

Az ember — vélem — azért a teremtés koronája — és nem azért, mert önmaga elpusztítására is képes —, mert ő az egyetlen lény, amely halála utánra is gondolni képes és kész, aki tudatosan érzi és vállalja a felelősséget, ha igazán ember, a késéi leszármazottjaiért is, ő az, aki a mában élve is, akar és tud a hofnapután.ban is gondolkodni. Aligha kétséges, hogy azok, akik itt ülnek körülöttem, azoknak java része, adjon erőt nékik hozzá a sorsuk, legfeljebb érni látják, mintsem beérni is a diófa gyümölcsét, amelyet most ültetgetnek a szorgos vita közepette. Azok a tervek, ám most már úgy fogalmazok, azok az álmok, amelyeket körülöttem ébren álmodtak meg, s amelyek egyszerre színesek, varázsosak, ám ugyanakkor olyan precízek is. mint a mérnöki jelentések, nos, hogy ezek az álmok, tizenöt, húsz év múlva bontanak virágot, hogy illatukat, ízes gyümölcsüket, a ma még talán meg sem születettek ízleljék majd elégedetten.

Megelégedetten ?

50