Hevesi Szemle 15. (1987)
1986 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Lisztóczky László: Eligazító szavak Magyari Lajos verseihez
Üzenetek Sepsiszentgyörgyről Eligazító szavak Magyari Lajos verseihez Ady Endre azt jósolta Ismeretlen Korvin-kódex margójára című tanulmányában, hogy az anyaországénál demokratikusabb és liberálisabb ha- gyományakkal rendelkező, három kultúrát egyesítő, a magyar—román—szász együttélés puszta ténye által toleranciára, egyetemes szemléletre nevelő Erdély fogja megteremteni a jövő nagy magyar tehetségeit. A romániai magyar irodalom közel hét évtizedes története mintha igazolná ezt a próféciát. Nevek és remekművek végeláthatatlan sorát idézgetnénk bizonyítékul, a leltárt készitő akkor is a bőség zavarával küszködne, ha csupán az előző évtizedre — az erdélyi magyar irodalom egyik legvirágzóbb korszakára -— tekintene vissza. Ez idő tájt kezdte ,költői pályáját Magyari Lajos is, aki 1942. október 26-án született Székelyudvarhelyen. A középiskolát szülővárosában végezte. „Remek tanáraink voltak ... — emlékezik a sorsformáló évekre. — Különösen Firtos Áronnak vagyok hálás: rengeteget mesélt, ő ébresztette fel bennem a történelem, a hagyományok iránti érdeklődést, s utólag visszagondol- va( mellette, a közös barangolásokon éreztem meg, hogy a tájélmény, a környezethez és a körülöttem élő emberekhez való kötődés meghatározó lehet az életemben.’' Érettségi után a kolozsvári Babes—Bolyai Egyetem román, majd magyar szakán folytatta kanulmányait. .Bekapcsolódott ia Bodor Pút vezette Gaál Gábor-kör munkájába, irodalmi ambíciói itt termékenyítő közegre találtak. Friss diplomával a kezében egy évig Segesvár jmellett, Héj- jasfalván tanított. d968 óta Sepsiszentgyörgyön él, a Kovászna Megyei Tükör munkatársa. A napilap körül nevezetes gárda verődött össze annak idején Dali Sándor főszerkesztő hívására: Magyari Lajossal együtt vett részt megalapításában Czegő Zoltán, Csiki László és Farkas Árpád, később Bogdán László csatlakozott hozzájuk. Fórum' című kulturális mellékleteikkel és Kapuállító című irodalmi antológiákkal Sepsiszentgyörgy határain túl is hírnevet szereztek. Közülük ma már csak Magyari Lajos dolgozik az újságnál. Költői indulása egyidejű a második Forrás-nemzedék jelentkezésével, melynek rajta kívül Farkas Árpád, Király Lászlói. és a festőművészként is remeklő Páll Lajos a legismertebb tagjai. Ö így avatott be az 1960-as és 1970-es évek fordulóján föllépő generáció közös szándékaiba: „Célunk és eszményünk az volt, hogy az irodalomban kibeszéljük nemzetiségi sorsunk közérzetét, s erőnk, hozzáértésünk szerint mozdítsunk valamit a világon." A költői csoportosulást a Vitorla-ének című 1967-ben közreadott antológia mutatta be először. Magyari Lajos első verseskönyve, a Hétarcú ballada 1969-ben, Csorna Sándor naplója című poémája — mindmáig legértékesebb alkotása — 1970-ben, Kötések című kötete 1976-ban jelent meg. Verseiben Székelyföld tájai és emberei elevenednek meg: „Csikország szigorú, pontos fenyves-övezete”, „Keresztúr nyerges dombjai”, „Udvarhely szelíd lankái”, „Gyergyó kegyetlen, villogó telei”, Háromszék „Áron vérével bepermetezett televény”-e. Gyakran szólaltat meg történelmi témákat, kul- túrélményeket. „Veszélyes, bántó felfogásnak tartom — nyilatkozta egyszer az őt faggató riporternek —, miszerint a múltunk mögöttünk van, csak a jelennel törődjünk. Egy nemzet, egy nemzetiség életében különösen fontos. 41
