Hevesi Szemle 15. (1987)

1986 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Lisztóczky László: Eligazító szavak Magyari Lajos verseihez

hogy tudatosítsa a múlt, jelen és jövő szerves egységét.” Ezt a törekvést illusztrálja költői dikciója is: veretes, szűkszavú, jelképekben gazdag nyelve a székely népballadákat idézi. Klasszikusaink közül József Attila költészete volt rá döntő hatással, kortársai közül Kányádi Sándort. — aki bevezetőt irt első kötetéhez — és Sülő Andrást tekinti mesterének és példaképének. A szülőföld múltjához és jelenéhez fűzik eltéphetetlen szálak, az érte való hűség mind nehezebb terheit cipeli:

Nem ‘a fenyők, a hegyek, iborvizek, nem mítosz, nem ködlő hangulat, nem a születés bíbor mágiája, mi e földdel engem összead.

A szépség, a mér ség ,mind kevés,

több kell ide: hű számvetés •— itthon ivayy, itt lehelsz magad, kötések kötnek, hogy légy is zabad, léted icsak ,itt lelheti igazát, lényegét: házat és Hazát.

A fölnevelő tájért és kultúráért vállalt felelősségtudatról beszélnek, az értelmiség népi elkötelezettsége mellett tesznek hitet az itt közölt versek is, melyeket a költő Küszöbök című. a Kriterion Könyvkiadó ez évi tervében szereplő kötetéből válogattunk.

Lisztóczky László

Ady Endre arca

az ő látó szeme élő Európa,

keserű mosolyán kontinensek úsznak.

fajtájának szobra

az ő dacos álla, templomos homloka, átkos-csókos szája.

Az ő arcán vízmosás az élet, s egyetlen kiáltó ránc lett a

Halál is,

szeme tengerében nemzetek lakoznak, homlokának ránca az ember

szántóföldje.

Ady Endre arca a teremtő pusztulás, virágzás és párzás, ájulása a /zengő nagy életnek, évszázadoknak hajnal-pirkadása, bealkonyulása nagy évezredeknek . ..

Ady Endre arca a szétpergő múltunk, az épülő jövőnk is,

nagy házaink és teremtő nyugalmunk, bírhatatlan kedvünk, felépíttetésünk, szerteszaggatásunk — és megmaradásunk.

Nem szűnő riadó a nem szűnhető harcra Ady Endre arca.