Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 1. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Nagy Andor: Az oktatási törvény szelleme és a jövő iskolája
3. Számos helyen fogalmazták meg — így többek között a Magyar Pedagógiai Társaság küldöttgyűlésén —, hogy nem a törvény betűin van a hangsúly, sokkal inkább annak szellemén. Mit is jelent ez? Jelenti, hogy a pedagógiai tevékenység főszereplője a tanító, a tanár legyen, ami együtt jár azzal, hogy a korábban megfogalmazott pályaképnek módosulnia kell. Ez érinti a pályán működők presztízsének növelését, ami csak állandó önképzéssel, a növekvő feladatokhoz való felzárkózással, a magán- és közéleti példával érhető el, hiszen tekintélyt vezényszóra nem lehet nyerni! Jelenti ugyanakkor a pálya vonzóbbá tételét, a pedagógushivatás erkölcsi és anyagi elismerését, hogy a középiskolák legjobb diákjai válasszák a pedagóguspályát, és szerencsésebb legyen végre az arány a férfiak és nők között a tantestületekben. Jelenti a pedagógusképzés rangosabbá válását is, aminek függvénye nemcsak az oktatók bérének sürgős rendezése és pályájukon való megtartása, de a hallgatói állomány minőségi javulása, olyan jelöltek felvétele, akik valóban tanítók, tanárok akarnak lenni, akik számára oktatóik példája követendő egész életen át. Jelenti a törvény szelleme az önállóságot, ami részben az iskolavezetéssel, részben a munkaközösségek önálló funkcionálásával, részben a pedagógusok nevelő-oktató tevékenységével kapcsolatos. A minisztériumi, illetve tanácsi, olykor eléggé át nem gondolt rendeletek, rendelkezések az utóbbi években gyakran okoztak gondot, problémát az iskolák mindennapi tevékenységében. Az önállótlanságra kárhoztatott intézmények hozzászoktak a végrehajtó feladatokhoz. Igyekeztek teljesíteni a rájuk rótt, olykor erőszakolt feladatokat. A vezetők le is szoktak arról, hogy önállóan gondolkodjanak, keressék a sajátos utat, a jobb megoldási lehetőségeket. „Parancsot” teljesítettek. A felelősségre vonáskor viszont a parancsot osztót marasztalták el. A pedagógusokat is kötötte a tanterv, a'tankönyv, a szakfelügyelet. Hiába szerettek volna az osztályban ülő tanulók személyiségéhez alkalmazkodni, a tempót a tanterv és tanmenet diktálta. Így ment tovább, mindig csak tovább a tananyag tanításával, miközben egyre mélyebb lett a szakadék a követelmény és a teljesítmény között. A korábban meghirdetett, úgynevezett módszertani szabadság általában nevében élt csupán. Legfeljebb néhány kísérletező, többet akaró, bátor pedagógus próbálkozott újítási törekvések megvalósítására, vállalva azt is, hogy közvetlen kartársai sem nézik jó szemmel. A törvényben megfogalmazottak szerint az önállóság jelenti többek között, hogy a rendtartás megszűnésével a sajátságokat is figyelembe véve, az intézmény maga készítette működési szabályzata válik a legfontosabb dokumentummá. Az iskola önigazgatásának megvalósulásával létrejön a decentralizálás is. A minisztériumi, a helyi apparátus elvi irányítást ad majd, gondoskodik az optimális működéshez szükséges feltételekről. A szakfelügyelet tanácsadói testületté alakult át, amely nem nevében változott csupán, de funkciójában is. A belső szakmai ellenőrzés a tartalmas életet élő munkaközösségek feladatává válik. A pedagógusok dönthetnek a továbbiakban számos lényegi kérdésben. Így nem csupán a módszerek között, de a tananyagban rejlő lehetőségeket is mérlegelhetik, sőt tankönyvek között is válogathatnak. Mivel az adminisztráció és egyéb feladat kevesebb időt von el a tartalmi munkától, több ideje lesz tanítónak, tanárnak az önművelésre, a tanítványok megismerésére, személyiségük fejlesztésére. 54
