Hevesi Szemle 15. (1987)
1986 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Kerényi Grácia: Kötélhúzás (iskoladráma)
HETEDIK KEP Szín: Noémi szobája, olyan, mint ß darab kezdetén. Mielőtt fölmenne a függöny, hallani, hogy fiatalok éneklik: „Sej a mi lobogónkat fényes szellők fújják..." Amikor a függöny fölmegy, a 3szoba közepén áll az ifjúsági kórus: ■mondjuk, négy fiú és négy lány, ugyanazok, akik az első felvonás végén. Előttük, kissé jobbra, "Blanka néni üli, és vezényel. BLANKA (vezényelve): Bátrabban! (együtt énekli velük): ,,Sej, szellők, fényes szellők, fújjátok, fújjátok, Holnapra megforgatjuk az egész világot". Még egyszer! ,.Hol-napra megforgatjuk az egész világot”. Jól van, most elmehettek! Gyülekezés háromkor a temető kapujánál. A kórus kimegy, Blanka egyedül marad: föl-alá jár, hátramegy Noémi bőröndjéhez, rakosgat benne, becsukja \a \bőröndöl, (közben az előbb énekelt dal dallamát dúdolja. Kopogás, kinyílik jaz 'ajtó: Beáta és Imre lép be. BEÁTA (bátortalanul): Jó napot kívánok. IMRE (a szavába vágva): Kezicsókolom. BLANKA (megáll, fölnéz): Jó napot kívánok. BEÁTA (Blankához lép, kezet nyújt): Noémi barátnője vagyok. BLANKA (kezet fog vele). Én is. (Imrének is kezet nyújt) BEÁTA (magyarázón): A férjem. BLANKA: Tessék, jöjjenek beljebb. (Leveszi Noémi bőröndjét a székekről a földre állítja, ja falhoz: ja 'székeket beljebb húzza, hellyel kínálja a vendégeket.) Beáta és Imre leül a székekre, 1 Blanka a hokkedlire, háttal az asztalnak, BEÁTA (halkan): Mi történt? BLANKA: ígérte, ígérte, végül megtette. BEÁTA: De miért? BLANKA: Elfogyhat az ember ereje, ha nem merít egy biztos erőforrásból. BEÁTA (elszoruló torokkal): Hogyan .. . ? BLANKA: Tudja, a tornát is ő tanította. Kötélhúzó versenyt terveztek a majálisra. Azt a kötelet hozta haza. BEÁTA: És hol? BLANKA: A padláson, (kis szünet) Én találtam meg, az igazgató értem küldött, amikor eltűnt. Rögtön orvosért szaladtam, de már késő volt. BEÁTA: És ki döntötte el, hogy hamvasztás lesz? BLANKA: Ö akarta, végrendeletet írt, mindent elrendezett. Épp annyi pénz volt a takarékkönyvén, hogy fedezni lehetett belőle. Senkitől sem akart elfogadni semmit. BEÁTA: Maga küldte a táviratot? BLANKA: Ezt a egy címet találtam, gondoltam, szól a többieknek. A kollégistáknak. (kis szünet). Lajost is értesítettem. BEÁTA: Az a legszörnyűbb, hogy Pesten mindenki azt mondta, akivel csak találkoztam: ez várható volt, előre látható volt. BLANKA (kicsit felemeli hangját): Az a legszörnyűbb, hogy a magányos nő prédája minden mocskos férfinak, vagy legalábbis a mocskos nyelveknek. És a magányos ember prédája a saját lidérceinek. Kintről megint felhangzik a „Sej, a mi lobogónkat”, \de közbevág egy hangszóróból a iskandálás: „Vesszen Rajk ,és bandája...”; ez ;utóbbi fölerősödik, elnyomja az éneket. Nyílik az ajtó, Lajos jön be, odamegy Blankához. Blanka föláll: jöajos átöleli a vállás. Beáta és Imre is föláll, lassan odamennek Blankáékhoz, közben a hangszóróból szövegrészietek hallatszanak, előbb az igazgató hangja l(az , ének és 13
