Hevesi Szemle 15. (1987)
1986 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Lőrinczy István verse
a skandálás elenyészett): „A tmunka ünnepe alkalmából kitüntetjük [kiváló tanerőinket: ISemsey Blanka sokéves fáradságos munkájáért ezer forint jutalomban ...” Itt félbeszakítja a következő ßzöveg, esetleg Takács elvtárs hangján: „Örömmel jelentjük, hogy a Városi Tanács VB Lakásosztályának 39/1964. sz. végzése alapján több lakást utaltak \ki a helybeli gimnázium tanárainak: Bíró András többgyermekes családapának, valamint Varsándy Noémi...” A hangszóró hirtelen elhallgat, tnintha kikapcsolnák á rádiót. Beáta szólal meg, halkan, maga elé suttog. BEÁTA: Na, ti magyar anyák .. . IMRE: Tessék? BEÁTA (mindhármuk felé fordulva): A Badacsonyt másztuk meg egyszer, tán hat évvel ezelőtt. A rodostói túristaház'ban aludtunk. Noémi folyton ezt mondogatta, a mondatai közé szúrta... Mert valamilyen iskolai kirándulással jött együtt a hajón, lányok voltak, a tanárnőjükkel. És azok szólongatták így egymást... nem lehet tudni, vezércikk volt-e, vagy igazgatói záróbeszéd, a leendő magyar anyák buzdítására... magyar anyák, szállj átok ki, magyar anyák, gyertek vacsorázni... IMRE (csalódottan): Azt hittem, még egyszer elénekeljük, itt mi négyen... LAJOS (csendesen, belső indulattal): Márpedig csak az merészelje, aki igazán megtett mindent, hogy megforgassa. IMRE (kérdőn): Az egész világot? BLANKA (megcsókolja Beátát): Legfőbb ideje lenne, hogy megforgassátok. A háttérben zenekar játszhat ja a „Fényes szellők”-et, szöveg tnélkül, míg lemegy a függöny. VÉGE König Róbert: Balatonfelvidék J. LÖRINCZY ISTVÁN magányos krisztus a cédrus Miatt sír a panaszfalnál kéklő délelőtt szemében holt tájak lsétalovaglások s fényben lobogó, négyzetháztetők Csontváry
