Hevesi Szemle 15. (1987)

1987 / 1. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Kovács János: Problémavázlat az oktatási törvény végrehajtásának megyei programjához

önálló voltát tiszteletben kell tartani akkor is, ha hatni akarunk rá. A hatás szándékáról nem mondunk le, tehát közelítenünk, megegyeznünk kell az együttműködés legjobb módszerei által.

Nem kevés megyénkben az olyan iskolák száma, ahol a felismerésből szándék, a szándékból eredményt hozó együttműködési gyakorlat, végső soron jó közösségi tendenciák fejlődtek. Hagyományaik értékes momentumait, s ha érdemes, szervezeti tapasztalataikat, mások számára is hozzáférhetővé tesszük. A tantestület és a diákok közötti valóságos kontaktus, a cselekvőképes működés rendezettségének feltétele a tevékenységet erősítő és nem gátló, minden érdekelt számára tudatosult működési szabályzat. Ebben kell deklarálni és lehetővé tenni az iskola életközeliségét feltételező nyitottságot is. Az intézmény egyedi sajátosságai a mértékadók abban, hogy milyen felületeken, mekkora mélységben kapcsolódik a társadalmi környezethez.

(Ez utóbbi problematika nagyobb elmélyülést, következésképp terjedelmesebb elemzést igényel, amelyre ez a cikk nem vállalkozhatott.)

A működési szabályzatok megalkotása a nevelőtestület joga és felelőssége. Nem várható el, hogy a közösségek első próbálkozásra örök érvényű, minden pontjában megfelelő szabályzatokat hozzanak létre. Számítunk a kezdeményező iskolák tapasztalataira, folyamatosan elemezve, a tanulságokat megvitatva, modellértékű kísérleteket kívánunk közreadni. Mindezt természetesen az intézményi önállóság tiszteletben tartásával, ajánlások szintjén.

Az iskolai élet demokratizmusa iránti igény, valamint a társadalom, a lakóhely életében való aktív részvétel szándéka hívta életre az iskolatanácsokat. Ezt a szervezeti alakzatot az új törvény és végrehajtási rendeletéi — tudatosan építve a helyi kezdeményezésekre — intézményesítették. Előreláthatóan nagy lesz a bizonytalanság abban, hogy milyen döntéseket adnak hatáskörébe, hogyan segítse az intézményvezetés és az irányítás helyi feladatait. A közigazgatás korszerűsítésével, demokratizálásával mindinkább érezhetők a helyi közösségek iskolával kapcsolatos elvárásai. Erre is számítani kell. Az iskolák számára indirekt segítséget lehet és kell adnunk ahhoz, hogy a lakóhelyek közösségi szervezetei tájékozottan, érdemben, a lehető legnagyobb hozzáértéssel vegyenek részt az iskolatanácsok munkájában.

Mivel a helyi adottságok és az egyes iskolák kapcsolatrendszere különböző — mindenkire érvényes döntés nem hozható. Csak az intézményenként külön-külön, a valóságos érdekek mérlegelése, a környezet sajátosságainak konkrét elemzése után lehetséges formalitást elkerülő döntést hozni. így nemcsak a megyei (területi) irányítószervek, hanem a helyi — közvetlenül érdekelt és kompetens — irányítás koordinálófeladatai is megnőnek. Fontos, hogy a koordináció ne váljék az intézmény önállóságát sértő, az iskolatanácsok céljával ellentmondó intézkedésekké. Nem lenne szerencsés például a közösségek képviseletének „szétosztása” az intézmények között, mert ebben is az iskolai törekvéseket messzemenően tekintetbe kell venni. A helyi irányítószervek legfontosabb feladata, majdan érdeme lehet és szükségszerűen az is, hogy az iskola működését, fejlesztését „kivülről” segítsék, ugyanakkor az elvárásokban, az iskolával, a pedagógusokkal szemben támasztott, korrekt követelésekben is fogalmazódjék meg a résztvevő érdekeltség.

Mindez nem mond ellent annak, hogy a munka döntő és érdemi többsége az oktatási intézményekben folyik. A korszerűsítés folyamata nem kerülhette el a közoktatá irányítását sem.

A törvény szelleméből következik, hogy a pedagógusokra fokozottan számító iskola, az önállósuló intézmények irányításában csökkenteni kell a közvetlen regulativ elemeket. A tanácsi irányítás korszerűsítése, a helyi testü51