Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 5. szám - SZÍNHÁZ - Gábor László: Az egri színészek
körülmények között követelőbben jelentkezik a különböző közönségrétegek részéről a választékigény, s a színház nagysága azt a látszatot kelti, hogy a kívánságok teljesítésének nem lehet akadálya. Ez a probléma pl. Debrecenben is: a szigorú elvárások tövéről tetszetős statisztikai mutatókkal büszkélkedő pszeudonépszínház sarjad, miközben a tényleges közönségigények egy része évről évre kielégítetlen marad. A kialakult helyzeten a jelenlegi működési struktúra megőrzésével nem lehet javítani. Ahhoz, hogy a rendszeresen színházba járó, de nem specializált érdeklődésű közönség ne legyen kénytelen a figyelmét túlterhelő darabokon unatkozni; ahhoz, hogy a specializálódott érdeklődésű közönség csak a szellemi érdeklődésű közönség csak a szellemi igényeinek megfelelő színvonalú előadást lásson a bérleti sorozatban, ahhoz, hogy a diákság gyakori látogatója legyen a színháznak, de az itt szerzett élményei illeszkedjenek az oktatásii-nevelési folyamatba, s ne ellene hassanak, ahhoz, hogy a szülők, szezononként legalább kétszer, színházba vihessék gyermekeiket, szerény számítás szerint is a mostaninál kétszerte több, évi tizenhat-tizennyolc bemutatóra volna szükség. Ennyi produkciót önerőből létrehozni — lehetetlen. A probléma egyszerű megoldása, az egymástól nem nagy távolságra levő színházak együttműködésében rejlik.. Az egri színház teljes mértékben biztosítani tudja nézői alapellátását nagyszínházi prózai művekből és szórakoztató jellegű vígjátékokból. Ugyanakkor csak részben képes eleget tenni az exkluzív színházi ' megrendeléseknek nagyszínházi, egész estét betöltő, hosszú próbafolyamatot követelő irodalmi művekből, valamint kísérleti karakterű stúdióelőadásokból, s ugyancsak részben teljesítheti a gyermekszínházi bemutatók iránti igényeket. Egyáltalán nem tud széles közönségrétegnek ajánlható, magas színvonalú operákat, operetteket, baletteket stb. produkálni. A saját erőből nem színre vihető, de műsorpolitikai szempontból szükséges darabok előadását befogadó tevékenység keretében biztosíthatja nézőinek a színház. A rendszeres előadáscserék valamennyi részt vevő színház helyzetét kedvezőbbé tehetnék, hiszen közös gondot oldanának meg: a saját erő hiányának kölcsönös pótlását — a nézők érdekében. (Természetes, hogy a Gárdonyi Géza Színház is bővíthetiné más színházak repertoárját. A színháznak a befogadó tevékenységet a bemutató tevékenységgel műsorpolitikai egységben kell terveznie, a fenntartó szervnek pedig, a népszínházi profil érvényesítése terén végzett munkát a megváltozott működési jellegnek megfelelően kellene értékelnie. A szemléletváltás anyagi konzekvenciái nem lennének súlyosak, s a többletkiadások (gördülési költségek, csekély mértékben növekvő műszaki létszámigény) sokszorosan megtérülnének a művelődéspolitikai nyereségben. Az új konstrukció bevezetéséhez azonban partnerekre lesz szükség. Mindenekelőtt előadáscserékre kész testvérszínházakra, a tevékenység erkölcsi támogatására, s — egyáltalán nem utolsósorban — az akadályozó pénzügyi szabályozórendszer megváltoztatására. Én bízom abban, hogy Egernek — a megfogalmazott elvárásoknak megfelelni képes — követendő például szolgáló, népszerű és szakszerű színháza lesz. Több mint húsz esztendeje elmentek Egerből a színészek. A Miskolccal közös társulat székhelye a nagy iparváros lett, így hát a művészek is odaköltöztek. Néhányan még ragaszkodtak Egerhez, de hamarosan jobbnak látták, ha követik társaikat. Az 1987—88-as évad legnagyobb újdonsága, hogy újra „Thália papjait” köszönthetjük körünkben. Ügy éreztük, hogy ebből az alkalomból megkeressük a tizenhét vállalkozót, hogy felkérjük őket: mutatkozzanak be a Hevesi Szemle olvasói számára. Ügy gondoltuk: rájuk bízzuk, hogy mondják el, mit tartanak fontosnak elmondani életükről, pályájukról, mert ez is jellemző. De az „önarcképek” — úgy érezzük — a végén csoportképpé állnak össze, egy lendülettel, tervekkel rendelkező „csapat” portréjává. Balogh Tibor Az egri színészek Művészek, vallomásaik tükrében 56
