Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 5. szám - SZÍNHÁZ - Gábor László: Az egri színészek
Agárdy Ilona Budapesten születtem, 1940. október 4-én. Szüleim színészek. Édesapám Agárdy Gábor, akit — azt hiszem — nem kell bemutatni. Édesanyám Tóth lla színésznő, őt lassan két éve eltemettem. Férjem huszonöt éve Pethes György rendező. 1959-ben érettségiztem, a Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1963-ban fejeztem be. Ádám Ottó volt az osztályfőnököm. A végzés óta — ‘három év kivételével —_ mindig vidéki társulatokhoz tartoztam: Győrben, Veszprémben, Szolnokon, Békéscsabán és Kecskeméten is játszottam. A legtöbb időt — 12 évet — Debrecenben töltöttem. Rengeteg szerepet játszottam eddig, legutoljára Reginát az Énekes madárban. Eddig ez egy „szabályos” életrajz. Annyit fűznék hozzá utóiratként: nagyon bízom abban, hogy a szeretett és tisztelt igazgatóm, Gáli László vezetésével, az alakuló kis társulatunkkal nagyon sok örömet tudunk majd szerezni ennek a tündén városnak az előadásainkkal. Bárdos Margit Egerben születtem, 1954-ben. Hatéves koromban szerepeltem először közönség előtt; verset mondtam az évnyitón, majd minden iskolai ünnepségen. Szavalóver- senyeken is indultam, első sikerem nyolcadik osztályos koromban értem el, amikor ezüstérmes lettem. Így kerültem a megyei színpadhoz, amelynek az érettségig tagja voltam. Gimnáziumi tanáraim biztatására jelentkeztem a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Fel íis vettek. Egy év után gyakorlatos színészi vizsgát tettem és Székely Gábor hívására — aki akkor a Szigligeti Színház igazgató-főrendezője volt — Szolnokra szerződtem. Küzdelmes, szép évek következtek. Így értem színésszé. Rengeteget játszottam: prózában, vígjátékban, zenés darabban egyaránt. Első szerepem Szerb Antal Az éjféli lovas című zenés játékában Cyinthia alakja volt. Minden évben játszottunk a gyermekeknek, ezekben a művekben szinte mindig színre léptem. Ezek közül az Emil és a detektívekből Kiskedd szerepe volt a legkedvesebb számomra. Sok szép feladat emléke él bennem, így például Ben Johnson Volponéjából Celia, Szigligeti Liliomfijából Mariska, Labiche Olasz szalmakalapjából Helene, Shakespeare Makrancos hölgyéből Bianca, Gorkij A nap gyermekeiből Fima és Dürrenmatt A nagy Romulusából Rhaa. Paál István 1980-ban megrendezte Az ember tragédiáját, tíz szereplővel. Színháztörténeti jelentőségű előadás volt. Több szerepet is alakítottam benne: Hyppiát, a Polgárasszonyt, a Sánscoulette-ot, a Kislányt, a Polgárlányt és a Cigányasszonyt. A szolnoki Szigligeti Színház igazi tanítómesterem volt. A Miskolci Nemzeti Színházhoz 1985-ben szerződtem át. Vonzott az ismeretlen és a megújulás lehetősége. Két év alatt öt bemutatóm volt. Sarkadi Oszlopos Simeonjának Máriájával búcsúztam a színháztól. Most, hogy végre önálló társulata lesz Egernek, régi vágyam teljesült. Itt élhetek újra, gondtalan, boldog gyermekkorom színterén. Bókái Mária Azzal kezdem a bemutatkozást, hogy nagy-nagy örömmel jöttem Egerbe. Kezdő színésznő koromban játszottam már vendégként a városban a Mária főhadnagy címszerepét, és évekkel később, a miskolci színházzal is játszottam itt egy évadon keresztül. Ezek a találkozások elegendőek voltak arra, hogy igazán megszeressem a várost és a benne élő embereket, a közönséget. Mindig nagy szeretetet éreztem a színház és a színészek felé áramlani. Mindent elkövetünk kollégáimmal együtt, hogy az újjáalakuló teátrum megnyerje tetszésüket és megérdemelje szeretetüket. Egy kis kihagyással, több mint húsz éve vagyok a pályán. Játszottam Csehov, Camus, Shakespeare és más szerzők prózai szerepeit, illetve operettek és musicalek főszerepeit. Talán még akad Egerben, aki még emlékszik a miskolci Hello, Dolly- rai vagy a Montmartre-i ibolyára. De ma már mem az a lényeg, ami volt, hanem ami lesz. Remélem mindannyiunk nevében, hogy sikerül érdekes, jó színházat csinálnunk, mert én hiszek abban, hogy az emberek életében ennek igen nagy szerepe van. 57
