Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 5. szám - SZÍNHÁZ - Gali László: Színház születik Egerben
megjelenéshez, kommunikációhoz elengedhetetlenül szükségesek. A színház- látogatás minősége tehát nevelési eszköz, nevelési módszer, a színházi élmény- több annál; közösségi élmény, a közösségi nevelés lehetősége és gyakorlata. Minden együttes élmény felfokozó hatású. Növeli a művészi hatás intenzitását, lerövidíti az utat a műalkotás és a személyiség között. Érzelmi alapokat teremt az együttérzés átéléséhez, a katarzishoz. Nemcsak az egyén számára, hanem a közösség szempontjából fontos, hogy az élmény kiteljesedjék az előkészületek a színházi előadás és az azt követő beszélgetés során. Sok értékes tulajdonságot gyarapító, sok örömet produkáló eszköz az osztályközösségek együttes színházlátogatása. Erősítheti az egységesen pozitív közvéleményt, de jelentős erkölcsnemesítő hatást is magában hordoz. Hozzájárul a fejlődő személyiségek helyes szokásainak kialakulásához, finomítja, gazdagítja a jó erkölcsi ítéleteket. Sokszínűséget, árnyalt változatosságot kínálnak a társas kapcsolatok fejlődéséhez, a mikrocsoportok működéséhez. Végül: értékes alkalmak nyerhetők a pedagógus—diák kapcsolat fejlődéséhez, a követelő tisztelet emberségében. A színház a szó legnemesebb értelmében nevelő intézmény. Varázsa, hangulata van, mert a kultúra értékeit gyűjti, kínálja, gyarapítja a szépet kedvelők számára. Nem kerülhetik el tehát a felnövekvő ifjúság szellemi gyarapodásáért felelős pedagógiai törekvések sem. A jövőben nagyobb lehetőségek mellett, több gondossággal ápolhatjuk közös ügyünkként a nevelő, élő színházat. önéletrajzom tanúsága szerint eredeti foglalkozásom középiskolai tanár volt. Tanári és rendezői munkámban ma is elsősorban a közös vonásokat tartam fontosabbaknak, mint a különbségeket: alapvető érdeklődési köröm az ember. A pszichológiailag, morálisan és társadalmilag meghatározott ember: a teremtő, küzdő emberek közössége. Rendezőként és színházvezetőként egyaránt sokat megőriztem tanári mivoltomból: a felelősséget mások sorsáért, a segítőkészséget, az erkölcsi követelményeket. Színházi rendezésem java és televíziós filmjeim erről szólnak. Működésem értelmét a morálisan és politikailag elkötelezett ember nevelésében látom. Erősen irodalmiérték-centrikus, realista, használni akaró színházat próbáltam eddig megvalósítani és kívánok a jövőben is. A francia típusú népszínház áll hozzám legközelebb, amelynek gerincét az a meggyőződés adja, hogy a legjelentősebb irodalmi-nemzeti értékeket a legszélesebb körben kell a közönséggel megismertetni. Ennek persze az a feltétele, hogy közérthetőek legyünk, és pontosan fogalmazzunk. Közérthetőségi „mániám” van; ugyanakkor a színházi kísérletezés sem áll távol tőlem (stúdiószínház, experimentális színház), de ennek létjogosultságát is annyiban látom, amennyiben eljut a közönséghez. Különben a stúdium a művész magánügye. Színházvezetői ars poeticámban Jouvet-nak, a francia népszínház atyjának adok igazat, aki szerint mindig egy lépéssel az adott közönség pillanatnyilag adott ízlés- és elvárásszintje előtt kell járnunk — de egy lépéssel a saját, „legszentebb” vágyaink után is; ez a kompromisszum a létező, működő tartós kapcsolat alapja a színház és közönsége között. Ügy vélem: az egri Gárdonyii Géza Színházban elsősorban az egri és Heves megyei embereknek kell- játszani. Egerben, Magyarországon és — ha képesek vagyunk rá— Európában is érvényes színházat Kovács János Színház születik Egerben Magamról — röviden 47
