Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Markó Pál költeménye - Remenyik Zsigmond: Szemétdomb (naplójegyzetek)
— Itt van ez a kis józsefvárosi korcsma, épen került ki ebből a rémes háborúiból. Elpusztult a Ritz, elpusztult a Hungária, a Canlton, meg a többi fene nagy helyek, ezeik a csöppségek megmaradtak. De végig az egész városban, nézzetek szét, itt is, ott is megnyíltak a kis helyek, a jó isten tudja, miféle törvény nyomán. Talán ez azt jelenti, hogy ez az a mérték és ez az a határ, ameddig az emberiség majdnem büntetlenül elmehet. Vain szükség holmi mammutüzemekre, luxus hodályökra, amikor itt .virulnak, itt hívják csábító melegükkel az embert, ezek a kis zugok. Majdnem azt mondhatnám, ez a füvek törvénye, szemben a hatalmas szálfák törvényével, melyeket akkor is kidönt a szél, ha békésen meghúzódnák a bokrok alján a füvek. ★ Két döbbenetes erejű leleplező cikket olvastam a Readers Digest-ben, ebben a nagyhírű amerikai lapban, mely hírén felül valóban talán a legjobb folyóirat ezen a világon. Egyik cikk Jugoszláviáról, másik Oroszországról ad beszámolót. Egyiket egy jugoszláv újságíró, másikat egy orosz, volt kommunista párttag államtisztviselő írta. Amit leír a bét ember, az egyszerűen döbbenetes (...) * Hallottam, vagy olvastam egy „felháborító” esetet a gyárigazgatóról, aki 200 munkáslakás éjpítését tervezte 200 családi ház formájában, de a vezetők, a munkásság vezetői felháborodva és önérzetesen utasították vissza szándékát, mert megvesztegetésnek minősítették. Ö, bárcsak eljönne a világ, hogy annak minden lakóját családi házakkal, kisautókkal, emberséges étellel és ruhákkal, jó szórakozással és emberi neveléssel „vesztegetnék” meg a hatalmon levő vezetők. Most, túl e történet ostobaságán, lehet, hogy nem is alaptalan a pa- naszkodás. Most, hogy valaki vállalja az életet, hogy egyáltalán vállalja a létezést, nem tudom, nem szükséges-e a vesztegetés! Hogy végig gürcölje ezt az értelmetlen és megmagyarázhatatlan hülyeséget, annak rémregénybe illő összes lehetőségeit, — hát megértem. Igen, ez józan ésszel nem is várható. Minden, amit kap érte az ember: család, nemzet — nem lehet más, valóban helyes a szó, csak megvesztegetés! ★ Rablóbandák fosztogatják az országot. Van egy hivatásos garázda banda, — mindig volt ez Magyarországon — török után a német, az előtt a tatár (...) Túl az intézményes fosztogatáson — ebben párturaink is segédkeznek önfeláldozón és lelkesen —, van egy vezető réteg, magas funkcionáriusok, pártvezérek, szedett-vedett rokonság, a basák pereputtyái, különböző zsíros állásokban, külképviseleteknél, vezérigazgatói székekben, párnázott ajtajú tolvajok. Erről is sokat lehetne írni, mondani. Most jön a népi rablók csoportja. Ezek a szerencsétlen útonállók, tele van velük országútjaink, tele van velük a Bükk, ahol, így mondják, lovas rablóbandákba álltak már a szegénylegényék. Ó, ezeket kedvelem! Ezék a magyarok! A kijátszott, félretolt, kipellengérezett egyszerű magyarok, ez a nép! De van mégegy réteg, a lum- penproletáriátus, ezékből verbuválódnak a vetkőztetők, éjszakai gyilkosok, városok fosztogatói. Napokban beszélte egy barátom: jön ki a Belügyminisztériumból és kit látták szemei, egy régi kifutót, akit toivajláson értek, bebörtönöztek, most rendőrkapitányi uniformisban. Hát így áll az ország, — ha ugyan áll! Inkább fekszik a szemétdombon, kiszolgáltatva hiénáknak és dögkeselyűknek, — de végtére ez az, amit megérdemel! 29
