Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Markó Pál költeménye - Remenyik Zsigmond: Szemétdomb (naplójegyzetek)
kondenzálnám a Bovarynét, Hamletét, Rómeó és Júliát, a Bűn és bűnhő- dést... Ezen a síkon már „sűrítés” alig elképzelhető. Viszont alig tudok elképzelni formát, melynek segítségével hatásosabban lehetne terjeszteni az általános es mégis érdemes műveltséget, mint amelyet ez a folyóirat alkalmaz. •ir Két kötetet kellene megírnom. Együk lenne a Hitvallás, másük az Alvilág. Az alvilág egy teljességre törekvő világkép lenne, egy világosan és tisztán látó eber kétségbeesett vándorlása egy, az emberhez méltatlan környezetben, világban. Nem kétséges, hogy aki látja a lehetőségeket, a természet, kultúra, civilizáció, technika, stb. — adta lehetőségeket ebben a világban, jobban szenved a ki nem aknázott, fel nem használt, elkótyavetyélt lehetőségek láttán, mint az a kastélylakó, aki pinoébe került. Magyar vonatkozása is lenne a kötetnek, hisz napi anyagot használnék fel példatáromból. Hármas kör védené a magot. Magyarország — Európa — az egélsz világ. A Hitvallás még csak halvány körvonalaiban él bennem. Inkább színeket látok, hangokat hallok és egy nagy szél szagát érzem. Kevert műfajúnak szánnám — regényes környezetiben. Az egészt, mint egy abroncs, átfogná egy regény — belészórva és belészőve naplórészieteket (ahogy készül a regény) — majd a kerettő1! független novellák tarkítanák a történetet, szinte példázatként egy-egy problematikus helyzetnél. Az író is közbeszólna. Elmondaná véleményét — látszólag a regénytől függetlenül — a világról. Talrtok tőle, ez is egy lesz azon művek közül, melyeket sohasem fogok megírni. Minők? ■ár 946. nov. 3. Bpest. A példák jó és rossz hatásairól beszélgetünk. Mindenki kifejti véleményét mellette és ellene. Az én véleményem elmarasztaló. Valóban züllött társaságban kevesek őrzik meg erkölcsi tisztaságukat. De mit tehet az ember? Kiváltképp, ha ezen a világon más sincs, csak ez a züllött emberiség. Kár volt megszületni! Vannak, akik még a síron túl is tele vannak engesztelhetetlen gyűlölettel. (...) Uszítják, ingerük, biztatják és ösztökélik szerencsés társaikat, akik túlélték ezt a rémületet! Gsak bosszúra, számonkérésre és gyűlöletre izgatnak, tele van a levegő sistergő indulatokkal (...) ★ 946. XII. 27. Bp. Esténként kiskocsmákba járok Somlay Artúrral, — kevés ember közül majdnem az egyetlen, akinek szívesen keresem társaságát, és aki engem is elvisel. Furcsa ember ez a nagy művész — összeférhetetlen, utálkozó, fáradt, és ahogy megveti az embereket, már majdnem megközelíti a méltó (?) mértéket. Komák is vagyunk: kislányának feleségem a keresztanyja, én a kereszt- apjía. ""Egy józsefvárosi korcsmában ültünk valamelyik este és ott beszélgettünk Somlayval. Ott volt még Bozay (?) színész is, aki finom, művelt ember. Most, hogy mint állítja, fest üres óráiban. Méghozzá kitűnő hozzáértéssel. Ülünk a korcsmában, kolbászt eszünk és hozzá vörös bort iszunk. Körülbelül ezeket mondja Somlay: 28