Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Lehoczky Károly verse - Pécsi István: Az idegen (kisregény)
LEHÓCZKY KÁROLY Sarkantyúzó Negyven disznó összkomfort szorítja ki a kötőgépet a hálószobákból. Csak dolgozz! Halottak napja a krizantém árusok ideje. Még nem késő, gondolkozz! Pénzt teremts elő és ágyat hogy beledőlj, taláh ákad majd aki feloldoz. Csöpp jótétemény PÉCSI ISTVÁN Az idegen Már megint víziók, egybeomló időpályák a kékesfehér esőcseppek mögött. Veletek perlekedem, vagdalkozva, de folyvást magam sebezve. Minek ez. Élni kellene praktikus aggyal, enni, inni, a szeretkezés bódulatában bújni egyik ágyból a másikba. Könnyedén, élveteg mosollyal, felelőtlenül. Akárcsak azok, akik rám hagyományozták ezt a nehezen viselt, mindig szokatlan testi köntöst. Azok az ősök. Néha megidézem őket a hetven négyzetméteres lakásba. Kirajzolódik arcélük. Á, ott a hét vezér egyike. Róla még csak szólnak e tenyérnyi ország krónikái, de mögötte az ezredévek ködéből kik bukkannak fel? Emitt meg a tenyeres-talpas parasztivadékok. Marconák, indulatosak, buján egészségesek. Közelebb egy koronás család. Az elődöt honalapítóként emlegetik. Akaratos, egocentrikus, kemény, zordan határozott. Nem várta ki apja távozását, mohón sóvárogta a szikrázó diadémot. Később a hozsannát is. Riadozom tőle. S íme Margit, a furcsa família fekete báránya. A megszállott, a küldetéstudattól vezérelt. — Te jó ég! Idős, de ifjonti szellemű írásfejtő sorstársam tekintetével köszön rám, s kérés nélkül is vall: — Apámék apácának rendeltek, nagyvonalúan rám testálva a vélt áldozatvállalást. Nem is sejtve, hogy ők kívánták ezt, ők, akikhez annyi század után Te is tartozol, s hozzám hasonló küldetést teljesítesz. Küzdöttem 22
