Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Polner Zoltán költeménye - Szakonyi Károly: Kardok, kalodák (történelmi játék)
LÁSZLÓ: Aggódom érte magam is, Hasszán. HASSZÁN: Fiatal koromban egy arab katonától hallottam, hogyan fogják el az afrilkánusok a hímoroszlánt. Fogságba ejtik a nőstényt, a hím bánkódik utána, a nyomában jár, senyvel a párjáért... bánatában észre sem veszi, hogy egykettőre hálóba kerül... LÁSZLÓ: Bezerédj soha nem lesz áruló, Hasszán! HASSZÁN: Aki oroszlánt akar fogni, addig ravaszlkodik, míg végre sikerül neki ... úgy ám! LÁSZLÓ (inkább magának): Rajta lesz a szemem! Egyvalakit már elvesztettem, szívemnek a legkedvesebbet, ebben a békétlen világban. Több veszteséget már nem akarok, Halsszán ... (Kimennek) Közjáték Bécsen. Bottka Mária szállásán. Két császári tiszt kísérd be az asszonyt nagy tisztelettel. Gillinger siet be. Int a a tiszteknek, hogy távozhatnak. GILLINGER (nyájasan): Asszonyom! A legmélyebb hódolatom a hős Bezerédj hitvesének! Hogy érzi magát itt, nálunk, a szép Bécsben, asszonyom? BOTTKA MÁRIA (hidegen): Mit óhajt, kérem? GILLINER: Igazán csak affelől óhajtottam megbizonyosodni, hogy kellőképpen kiszolgálják-e? Kikocsikáztatták a Grdzingbe? nem? Ó, sajnálom! De, ugyebár, azok a váratlan kuruc portyák! Hja, a háború! Komisz dolog! Komisz, és kényelmetlen! De remélem, mástekintetbe n a vendéglátásunkkal meg van elégedve? BOTTKA MÁRIA: Én itt fogoly vagyok, nem vendég! GILLINGER: Ugyan, ugyan, asszonyom! Ilyet még csak gondolni sem szabad! A legfelsőbb körökben is aggodalmaskodva érdeklődnek az ön hogyléte felől, ön itt becses vendég! BOTTKA MÁRIA: Uram, ismét kérdezem, mit óhajt? GILLINGER: Asszonyom! A férje, Bezerédj ezredes levelet írt Heister generálisnak. S abban közli, hogy mindenre hajlandó, csakhogy önt újra otthonukban láthassa! BOTTKA MÁRIA: Mindenre hajlandó! Ezt elhiszem! De ne higgyék önök, hogy ebben a mindenben ott az árulás is! Ö sohasem alkuszik! Soha! Ebben ne is reménykedjenek! És ha most azért jött uram, hogy netán én beszéljem rá a férjemet valamely gyalázatosságra!? ... GILLINGER: Ó, hová gondol, asszonyom! Csak értesítettem önt a férje hűségéről. A férje elszántságáról. Ezt lovagias kötelességemnek éreztem. Nos, nem is háborgatom tovább! (Int, a két tiszt visszatér, közrefogják Bottka Máriát, aki jól érzi a fogság e finomított formáját. Büszkén kihúzza magát) BOTTKA MÁRIA: Rám ne számítsanak! Soha! GILLINGER: Senki sem fogja önt zavarni, asszonyom! Pihenjen, kérjen mindent, amire csak szüksége van! Agyő, asszonyom, ha időm engedi, újra tiszteletemet teszem önnél. Agyő! (Int. A tisztek elindulnak az asszonnyal. Gillinger bűbájos tekintettel kíséri, majd amikor magára marad, arca szigorú kifejezést ölt. Kifelé, kemény hangon) Hadnagy! (Belép egy a tisztek közül) Megkettőzni Bezerédjné őrizetét! Éjjel-nappal figyeljék! Végeztem! (Kisiet. A hadnagy távozik) (Folytatjuk) 21
