Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Polner Zoltán költeménye - Szakonyi Károly: Kardok, kalodák (történelmi játék)
dom ára?! Nem, nem, őrnagy úr! Nincs alku! Követeléseim lehetnek, igenis, lehetnek, megengedhetem magamnak, hogy visszautasítsam az ilyen aigánykodást! GILLINGER: Akkor hát hadd mondjam mégegyszer, amit ma este már reméltem, megértett. Az önök ügye vesztésre van ítélve ... BEZERÉDJ (magában dohogva): Pálffy! Pálffy becsmérel! Éppen ő, az áruló magyar főúr! Éppen ő!... GILLINGER (szelíden, magyarázólag): A magyarok szabadságharcai csak ide- ig-óráig vezetnek győzelemre, aztán jön, mert törvényszerű, hogy jöjjön al szörnyű bukás. És ezt a bukást csak részben segíti elő a támadott hatalom katonai ereje. Nagyobbrészt, kedves ezredes uram, a magyarok közti széthúzás, a tartós összefogás híján a közös cél iránya fölötti ci- vódás zúdítja az önök hazájára a tragédiát. Most se késlekednek, szokásuk szerint, egymás torkának esni. Ebben önök már nagy gyakorlatra tettek szert a történelmük folyamán. Pontosan tudom, ki tóit gyűlöl az elégedetlenek úgynevezett egységes táborában! Azt is tudom, ki fog alkudozni az ellenséggel, mégpedig olyan ügyesen, hogy mindkét oldalon a becsületesség látszatával ússza meg a dolgot. Ha a lelkűk mélyén nem is, de formálisan mindenképpen. Hiszen élni kell! BEZERÉDJ: És a hősök, őrnagy úr? GILLINGER: Jó, jó, lesznek mártírok, lesznek emigránsok, lesznek bujdosók, mint eddig is, mindig. De a köznapi életben, uram, ott nem győzhet más, csak a megalkuvás! Sietek, vár a kocsim!... (Bezerédj szótlanul néz utána, majd a fáklyával besiet a házba. Gillinger Szerdahelyi Lászlóba ütközne, gyorsan visszalép, egérutat keres). LÁSZLÓ: Állj! Ki vagy? GILLINGER: Jóbarát! (Iszkol) LÁSZLÓ (kardot ránt, elébe kerül): Nem addig a! Feddje fel magát, mert hívom az őrséget! GILLINGER (megáll, szembefordul): Csak én vagyok az, hadnagy úr! _ LÁSZLÓ: Császári tiszt, Kőszeg közepén, a Bezerédj-ház előtt! Mit keres itt?! Azonnal feleljen, mert... GILLINGER: Nem ismer meg, hadnagy úr? LÁSZLÓ (meglepetten): Gillinger kapitány! GILLINGER: Őrnagy. LÁSZLÓ: Őrnagy úr! A kőszegi városparancsnokság nevében letartóztatom! Kérem a kardját! GILLINGER: Ne olyan hevesen, hadnagy! Bezerédj brigadéros úr nem örülne, ha szárnyra kelne a hír a városban, hogy a vendégét letartóztatták ... LÁSZLÓ: Bezerédj Imre vendégét?! GILLINGER: Tőle jövök, hadnagy! LÁSZLÓ: Hazugság! GILLINGER (sértetten a kardjához kap): Hadnagy úr! Vigyázzon! LÁSZLÓ: Bocsánat, őrnagy úr, de nem hihetem, hogy ön ős Bezerédj ezredes ... GILLINGER: Uram! Nem sok időm van a diskurzusra. A soproni úton vár a kocsim! Távozásomat nem akadályozhatja, magától Bezerédj brigadéros úrtól van menlevelem. Írva áll benne, hogy bántatlanul bocsássanak ki a kapukon, s ne próbáljanak szabad mozgásomban háborgatni. LÁSZLÓ (kis szünet után, engedékenyen): Kérem! Ha Bezerédj brigadéros úr parancsát őrzi a zsebében, akkor nincs több szavam. Bár, bevallom, csodálkozom .... 17
