Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Polner Zoltán költeménye - Szakonyi Károly: Kardok, kalodák (történelmi játék)
GILLINGER: Min csodálkozik? (megmutatja az írást). Itt a levél, a pecsét. Megismeri? LÁSZLÓ: Nem kételkedem ... GILLINGER: Hát akkor? Min csodálkozik? Hogy Bezerédjnél jártam? (Kis szünet) Nézze, Szerdahelyi uram. Mi valamikor barátságban voltunk. Nincs oikom éppen ön előtt eltitkolni, mit kerestem a brigadéros úrnál. Hiszen, hal megtudja, talán még hasznára is fordíthatja. Nos, Bezeréjd úr bizalmasan érdeklődött a bécsi udvarnál, miképpen fogadná a császár őfelsége, ha kardját szolgálatára ajánlaná? ... LÁSZLÓ: Ezt... ezt nem tudóim elhinni! GILLINGER: Emlékszik a bécsi kalandra? LÁSZLÓ: Emlékszem. Útjára engedtük a császárt. GILLINGER: Amit ő nagylelkűségnek fogott fel, sőt, megbízott, hogy tolmácsoljam elismerését Bezerédj ezredesnek, és csodálatát vitézi tettei felett. Csak azt sajnálja, mondta őfelsége, hogy Bezerédj uram nem a császári hadsereg tagja. Mindent megadna pedig azért, hogy katonái között tudja... LÁSZLÓ: Bezerédj ezt soha nem mondta nekem! GILLINGER: Sajnálom. Mert akkor most nem tőlem hallaná csodálkozva, hadnagy úr, hogy az ön Imre bátyjára nagyon is mély benyomást tettek a császár hízelgő szavai... LÁSZLÓ: Őrnagy úr! Ezt visszautasítom! S ha nem lenne önnél Bezerédj menlevele, most megvívnánk! GILLINGER: Ugyan miért? Mert Bezerédj a bécsi kabinettel levelez? Compó strázsamester hordj a-viszi a leveleket, stájer parasztnak öltözve... LÁSZLÓ: Bezerédj nem törheti fejét áruláson! GILLINGER: Csendesebben, hadnagy úr! Az utcán vagyunk, ki tudja, ki kémkedik köröttünk? Az ónodi országgyűlés, a trónfosztás kimondása óta sok kuruc megriadt a jövőtől! Most már nem csak injuriák miatti zajos felkelésről van szó! A Habsburg ház birtokairól, uram! Márpedig bíztak? Magyarországot nem engedik ki a birodalomból, elhiheti! Lesz itt még tánc, de mekkora! LÁSZLÓ: Menjen, őrnagy úr! Egy perdg sem hallgatom tovább! GILLINGER: Barátom!... LÁSZLÓ: ön nem a barátom! GILLINGER: Én mégis azt mondom, a régi időkre emlékezve, hogy kedves barátom ___ L ÁSZLÓ: Visszautasítom! GILLINGER: ön Bezerédj bizalmas tisztje, önre szívesen hallgat. Rákóczi hajója süllyedőben... LÁSZLÓ: Az igazság hajója soha nem lesz süllyedőben! GILLINGER: Drága uram, magunk között vagyunk, minek ez a hősködés? Én jó szívvel vagyok ön iránt. És Bezerédj uramat is tisztelem. Nem a vesztét akarom, elhiheti, önnek meg azt tanácsolom, mondjon le ai rangjáról, vonuljon vissza Szerdahelyre, várja be csendesen a háború végét. Már nem tart soká... Ágyő! Vár a kocsi a soproni úton! Ágyő, hadnagy! (Eltűnik. László döbbenten néz utána, katonák jönnek, őrség.) LÁSZLÓ: Őrség! őrparancsnök: Parancs, hadnagy úr! LÁSZLÓ: Fussanak azonnal a soproni... (elhallgat). őrparancsnok: Hová, hadnagy úr? 18
