Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 4. szám - TUDOMÁNY - Sipos Lajos: Nemes Nagy Ágnes: A hegyi költő
rozott) sajátságai, ritmusokra és arányokra adott válaszai döntik el, mi a művészi . . ." Itt ennek az általános elvnek egy lehetséges (babitsi) realizációját értelmezi akkor, amikor az Esti kérdést, Az örök folyosót és más költeményt a "közlés-részletezés" ismétlődő s "közlés" vagy "záróközlés" befejező formulával írja le, vagy amikor a Jónás könyvéről szólva "beteljesülő" és "be nem teljesülő" várakozásáról szól, mint az epikus feszültséget megtartó két pillérről. A műértelmezések a babitsi életszakasz történelmi vonatkozásaira, e vonatkozások és a személyes lét kapcsolatára utaló észrevételek kétfelé érvényesek. Egyrészt mindenkihez szólnak. Érzékenyen, az olvasást nehezítő analógiák nélkül, Rába György nagyszerű, de alapos előképzettséget feltételező nagy monográfiájának párdarabjaként, élvezetesen vezetnek be az életmű rejtelmeibe. Másrészt — a szakirodalommal való vita elhárítása után, teljességre törekvés nélkül a felmutatás szándékától vezéreltetve — az autentikus olvasás révén egy-egy műhöz további gondolkodásra serkentő impulzusokat adnak. Elég talán Az örök folyosó késleltetett szerkezetének indoklására, a "nagy szerkezet" és a "kisebb szerkezet" ilyen elválasztására, a Levél Tomiból cimű költeményéből kiolvasott tendenciákra, a Jónás könyvére vonatkozó sok érdekes és új megfigyelésére utalni. Meg a "mögött"-et érzékelő babitsi alkat leírására. Meg a magyar avantgarde értékelésére. Meg az első világháború utáni helyzetet összefoglaló, voltaképpen újat nem tartalmazó, ebben az összeállításban azonban mégis megragadó néhány passzusra. Természetesen e nagyon érdekes koncepciójú, s a részletelemzésekben számos új gondolatot megfogalmazó könyv kapcsán kérdések is fölmerülhetnek. Nem lett volna szerencsésebb — hangozhatnék mindjárt az első — a középső szakasz globális minősítése helyett esetleg tüzetesebben azt vizsgálni, hogyan születik meg itt (vagy: megszületik-e itt) egy új, érvényes, perspektivikus versmodell? Nem arról van-e szó a harmadik, klasszicizáló pályaszakaszban, hogy az előzőben, a személyességet másként értékelő másodikban volt kezdemények itt nyerték el végső formájukat? Nem csökkentette-e a kötet érvényességét némileg az, hogy Babitsról szólva, akinél a műnemek közötti áthallások és átjárások oly fontosak, még utalásokban sem kapott helyet az életmű más szektora? Mindezek a kérdések azonban adódhatnak a nézőpont elégtelen voltából is. Hiszen a közolvasó (Nemes Nagy Ágnes Víz és kenyér cimű verséből véve a szavakat) Babitsra, az "óriás-/birodalom küldötté"-re pusztán egy "sáv-lét festett zebracsík"-járól néz csak. Sipos Lajos 76
