Hevesi Szemle 15. (1987)

1987 / 4. szám - TUDOMÁNY - Sipos Lajos: Nemes Nagy Ágnes: A hegyi költő

A költők köztársaságának védelmét látja el Nemes Nagy Ágnes akkor is, amikor a különbözés schopenhaueri jogát emlegeti. Láthatóan háromféle költészetet, különít el egymástól. A "közép-kelet-európai glóriájú"-t, az arisztotelészi normákhoz igazodót és a XIX. század közepétől kezdődő modern poézist. Mivel a magyar olvasóközönség akaratlanul is "arisztotelista" (írja a 64 hattyúban, ezért Babitsról szólva sokszor és részeletesen kitér a modern vers természettanára. Ezekben a passzusokban — Poe, Rimbaud, Rilke, Eliot, Füst Milán gyakorlatára is utalva, Babitsra is érvényesen — részben a maga költészettanát foglalja szavakba.

Természetesen azonban A hegyi költő elsősorban a babitsi líra karakteres értelmezését közvetíti. A liratörténetileg legfontosabbnak ítélt XX. századi magyar költő pályáján három korszakot különít el. Az 1910-es évek elejéig tartó elsőt, főleg a Levelek írisz koszorújából és a Herceg, hátha megjön a tél is! periódusát, az 1917 környékétől 1930 tájáig tartó másodikat és a Versenyt az esztendőkkel induló záró időt. Szavakba is foglalja, az elemzésre választott versekkel pedig megerősíti: számára ebből a háromból a nyitó és a befejező szakasz az igazán értékes. A középső nem. Ebben ugyanis — írja — Babits "vissza- és előrelép", megnő verseiben a zavaró "személyesség", az "alanyiság", a "közvetlen reagálás"; a "mindennapok lírája" ez, az igazival, a "létlírá- "-val szemben. Babits líratörténeti jelentőségét ugyanis éppen a "létlíra" jelenti, az, amelyben a pálya elején alig van terük a "szokásos emocionális körök"-nek, melyben "szembetűnően kevés az életrajzi elem", s hol mindezek helyét a "filozófiainak" nevezhető alapkérdések sora, ember és világ, szubjektum és objektum viszonya, élet és halál, a megismerés, a kifejezhetőség, az emberi egzisztencia" foglalja el; s amelyben utóbb, 1930 után "atomi szinten" formálódik össze a "személyes-aktuális" a "létlírával". Mindezt az első szakaszból nyolc, a harmadikból három mű értelmezésével bizonyítja a szerző. A nyolc alkotás közé klasszikus antológiadarabok tartoznak; a háromhoz két 1930-ból való költemény: a Mint különös hírmondó és a Mint a kutya a silánv házban, meg az 1938-as Jónás könyve. '

A hegyi költő, az alcím szerint: a Babits lírájáról szóló vázlat (mindebből remélhetőleg kitetszik) több célú könyv. Egyrészt a költészet még ma is a személyes lírával azonosító nagyobb közönségnek szól, megmutatván a poézis egy másik lehetőségét. Ezen közben Babits originális voltát hangoztatja nagy erővel. Azt, hogy az objektív költészet művelőjeként megelőzte az objektív lírára vonatkozó T. S. Eliot- féle hires fogalmat, az "objective correlative"-ot, e forma programos művelőit, többek között Reverdyt, Follaint, a magyar költészetben rokon törekvésű Füst Milánt és a későbbi Weöres Sándort.

Másrészt szól ez a könyv egy szűkebb, szakmaibb táborhoz. Nemes Nagy Ágnes Babits kapcsán valójában a Kettős világban című 1946-os kötetétől őt foglalkoztató kérdésre sokszor felelt. Versgyűjteményeiben, a 64 hattyúban és itt is. 1975-ben — némiképp alkalmazván az orosz formalisták ritmuselvét — ezt írta: a "művészet alapja bizonyos ritmus és arány", s "elménk adottságai, pszichénk (biológiailag meghatá75