Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 4. szám - HELYTÖRTÉNET - Misóczki Lajos: A tanítóbarát krónikája
tetni. Borárverést rendeznek, konvertibilis valutáért, hadd érezze az idegen, hogy itt fogyaszthat is, de vihet vitrinbe valót is innen. Belép a propramba a Csomós tanya, a Szépasszonyvölgyi Pincemúzeum, de pályázatot imák ki "Az egri bor, az irodalom és a képzőművészet kapcsolata" címmel. Sha most felsoroljuk, hogy különféle rendezvényeken felléphetnek a megye ismert együttesei, az Eger Néptáncegyüttes, a Vidróczki Néptáncegyüttes, a Fedémesi Asszonykórus, a Terpesi Népdalkor, a Tarnaleleszi Citerazenekar, a Gyöngyösi Pávakör, a "Rozmaring" együttes Felsőtárkányból, a Gajdos Népzenei Együttes Egerből, a Verpeléti Hagyományőrző Együttes és a viszneki "Kamasz- ka”, akkor adtuk meg igazán ennek a felbuzdulásnak a hátterét és mf it. Mire e sorok megjelennek, az egri dombokon is édesednek a korai fajták. Mi olyan kitartást és erélyt kívánunk a nemzetközi rang, a cím elnyeréséért folyó munkához, mint ahogyan az elődök dolgoztak és ahogyan ez a város mindig és sokmindenben igyekezett történelmi múltjához, rangjához, tehát önmagához méltó maradni. Gárdonyi Gézára emlékezünk, akinek élete számos szállal fűződik Egerhez: 1878 1881ig az érseki tanítóképző növendéke volt, és itt lakott a vár szomszédságában 1897-t81 1922-ig, haláláig. Gárdonyi a Tanítóbarátot 1886 januárjától 1888 decemberéig szerkesztette, és adta ki Győrben. Túl volt a megannyi keserűséggel teli tanítói pályán, amely lépten-nyomon tükröződik folyóirata cikkeiben. Végleg szakított "a nemzet napszámosa" életpályával, de a lelke mélyén ott izzott a törekvés: Segíteni volt pályatársain. A lap indításának célja Az első szám vezércikkében elmondta, tanítói korában nemcsak a néptanítók életét, hanem a népoktatás helyzetét is alaposan megismerte, 8 mindkettő nagyon elszomorította. Továbbá, az ország elég tekintélyes számú tanügyi lapjai csak a tanításról és a miniszteri rendeletekröl beszéltek, de a nevelőkről, azok életéről, gondjairól alig szóltak: — Szükségünk volt tehát egy lapra, mely a tanítósággal, a néptanítók érdekével szorosabban foglalkozzék — szögezte le. Azaz, a néptanítókra hívta fel a társadalom figyelmét, úgy, hogy közben öntudatra ébressze őket, bemutassa az oktatáspolitika torz vonásait, együvé gyűjtse az ország húszezer főt meghaladó tanítóságát. Gárdonyi fő mondanivalója: — A tanítóság anyagi és társadalmi helyzetének emelése nélkül a hazai népoktatás emelése lehetetlen. Az írás ereje A tanítók anyagi és szellemi tengődéséért, valamint az oktatásügy elmaradásáért a kormányzat illetékes vezetője, Trefort Ágoston volt a felelős Gárdonyi szemében. Trefort "nem segélyezi a szegényebb tanítókat, nem állít . . . két év óta iskolákat, nem engedélyez a beteg . . . tanítóknak segítő pénzt . . ." Számonkérte és vétkéül írta, fizetésemelés helyett jövedelempótló javaslatokat nyújtott. "Nem jótanács kell nekünk — kiáltotta oda Gárdonyi —, ismerjük mi ezeket a dolgokat régen, hanem . . . fizetés-reformáció, helyes nyugdíjtörvény, bajaink orvoslása.” Epilógus Farkas András 71 A tanítóbarát krónikája
