Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 4. szám - HELYTÖRTÉNET - Farkas András: Újból kivívni az egri nevet
mennyire szeretnénk hőseivé lenni egy ilyen aktusnak, amelyek és ami az emberi méltóságot, megbecsültséget kifejezik. A rangot úgy teszik ranggá, hogy külsőségei is tartást, nemességet sugároznak. Rólunk, nekünk. Eger előkészületei A szakma központi intézkedései arra irányultak és jelenleg is azt célozzák, hogy ezen a római kongresszuson a magyar szőlő és bor méltóan szerepeljen, történelmi hírnevéhez mérten is. Arra talán nem gondolnak komolyan a hazai jósok sem, hogy azt a bizonyos Nagydíjat, a legnemesebb trófeát hazahozzák, de arra igen, hogy az "A szőlő és a Bor Városa" diplomák egyikét a nagy-nagy ünneplésben átvehessék. A város teljes mértékben szívügyének tartja ezt a nemzetközi vetélkedést, s a siker érdekében időben mozgósította a rendelkezésére álló erőket. Dr. Varjú Vilmos, a városi tanács elnöke 1987. április 6-án írta alá a pályázati okmányt, amely az alábbi címet viseli: "Eger város pályázata" "A Szőlő és a Bor Városa" kitüntető cimre a "Szőlő és a Bor Nemzetközi Éve" alkalmából, 1987." "A tanulmánynak is beillő anyagból kitűnik, hogy Egerben, a várost körülvevő lankákon már az Árpádok korában álltak a szőlőtőkék; akkor az idetelepített vallonok és olaszok jártak az élen ebben a munkában. A török hódoltság előtt Eger parasztjainak 90 százaléka a szőlőből élt meg. Az Eged nemcsak tömegével magaslik a város fölé; csak a múltszázadi filoxéra fosztotta, tépázta meg ezt a hegyet bor- és szőlőadó rangjától. A filoxéra után jöttek az újabb fajták, a Nagyburgundi, a Kékfrankos, az Oporto. Egerben — mondhatni — mindig is értettek a szőlőhöz. A török utáni századokban birtokainál fogva is jelentős szerepet játszott a káptalan és az érsekség e kultúra fejlesztésében. De nem hiányoztak a kistermelők sem. Míg nem új korszakot nyitott 1949-ben az Eger—Mátravidéki Borgazdasági Kombinát jogelődje, a Borforgalmi Vállalat. Az átalakulásnak, a fejlődésnek olyan gárdája tevékenykedett itt Dancz Pál irányításával, akik közül meg kell említenünk László Mihály, Nagy Sándor, Árvái János, Árvái Miklós, Miskolczi Sándor és Birincsik József nevét. Az ö évtizedekkel mérhető munkája vitte fel az egri borgazdaságot a hetvenes évek derekán az Állami-dijig. Végiglapoztuk azoknak a tanácskozásoknak, konferenciáknak, kollokviumoknak az anyagát, amelyeken elméleti és gyakorlati kérdésekkel foglalkoznak, többek között a szőlő és a bor táplálkozási élettanával, a bor és a gasztronómia kapcsolatával, a szőlő és a bor néprajzi, kultúrtörténeti vonatkozásaival. Felelevenítik a XVIII-XIX. század egri szüreti szokásait, a szőlő szedési idejének kihirdetését dobszóval, a népi-játékokat, a szüreti mulatságokat. Irodalmi esteket, zenés műsorokat iktatnak be a bor méltatására. A nemes vetélkedés érdekében, a siker biztosítására nemcsak a tudomány embereit mozgósítják, gondolnak az idegenforgalomra és a kereskedelemre is. Az Egervin Bormúzeum a nagy ceremóniák helye, a lovagi gyülekezet méltó fogadóháza, idehívják azokat is, akik a kereskedelmi érdek miatt a város borkultúrájával meg akarnak ismer70
