Hevesi Szemle 15. (1987)

1987 / 4. szám - HELYTÖRTÉNET - Tanner József: Emlékezés egy hajdani "borpatak"-ra

Emlékezés egy hajdani „borpatak ”-ra

Régi igazság, hogy Eger híres város. Híre, neve több alapból táplálkozik. Első a vár. Ez önmagában is elég volna, de itt a sok templom is. Az egriek hol az egyikbe, hol a másikba mennek, hiszen válogathatnak.

Egerben nagy szakértelemmel sokanlfoglalkoztak szőlőtermesztéssel, és borászattal. A szakemberek széles gárdájából kiemelkedett Gröber úr, a vaskereskedő, aki a vasas bolt mellett több házzal, és ki tudja hány hold szőlővel dicsekedhetett. Például borral teli pincéjében, a többi között olyan 800 hl-es hordó terpeszkedett, amely háromszor zúgta vissza a nyíláson át bekiáltott szót.

Másik nevezetes egyéniség volt Steinhäuser úr. Pincéje nem volt nagy. Legfeljebb négy-öt ága bujkált a föld gyomrában. A nagy mennyiség helyett a bor minőségét tartotta döntőnek. Egerben az ő bora volt a legjobb, legalábbis ő azt tartotta. Egyébként a saját boráról ezt vallotta Gröber úr is, akivel régi barátság fűzte össze. Gyakran megbeszélték a világ kisebb-nagyobb kérdéseit, csak a borról nem szerettek vitatkozni, mert azon az eldönthetetlen témán, hogy melyikük leánykája "testesebb" (nehogy félreértse a kedves olvasó, ez itt csak borászati szakkifejezés), és melyikük bikavére mélyebb, többször összekülönböztek.

Más képet mutatott a Steinner Testvérek Borkereskedő cég. Ez a Csiky utcában rendelkezett modern üzleti berendezéssel, amelyben tengersok nagy és kis hordó mellett, mint alkimista műhelyben rengeteg préselő, szűrő, derítő, keverő, pároló, szívató technika állt. Az összevissza tekergő gumicsövek miatt pedig olyan volt az egész, mint az óriáskígyók fészke. Üzleti koncepciójuk világos elveken és egyszerű gyakolaton nyugodott, de arra a kérdésre, hogy ennek mi a lényege azt válaszolták: ez üzleti titok.

Ezzel közel jártak volna az igazsághoz, de amikor egyik karácsony előtt Magyari méltóságos úrnak, aki a megye pénzügyeit igazgatta, elfelejtettek "kellemes ünnepeket" kivánni, ellenőrök szálltak ki a céghez, ami olyan fatális félreértésre vezetett, aminek következtében 200 hl borukat kibocsátották, mert azokat szerintük valami tiltott anyaggal színezték csillogó vörösre, amely csörgedezve foly le az utca vízvezető árkában. Amikor e ritka eset szele a Dobó körül horkoló öreg hordárokhoz is elszaladt, azok nagy ásítozások közben felkerekedtek, majd loholva siettek a tetthelyre. Ott se szó, se beszéd, lehasaltak az időszakos borpatak partjára, és minden teketória nélkül fenékig élvezték a bő lehetőséget. Utána fel sem álltak, hanem mély álomba merültek. Mire felébredtek, a borpatak elapadt, csak enyhe illat jelezte, hogy milyen különös világban élnek. De az illat őket nem elégítette ki, ezért a Steinner Testvéreket sűrűn emlegetve, visszabotladoztak Dobó oltalma alá.

67