Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 4. szám - HELYTÖRTÉNET - Farkas András: Újból kivívni az egri nevet
Ilyen eset, régen is minden században csak egyszer történt, talán egyszer sem. De a Steinner Testvérek ez egy intő példából is megértették, hogy a hatalom, az hatalom. Ezért Magyari méltónak minden karácsony vigíliáján elküldték tiszteletük illő kifejezését, ami magasrendű erkölcsi felfogásuk tanúbizonysága lett, és ezután minden hivatal elismerte, hogy cégüknél tiszteletre méltó borászati munka folyik. Tanner József Újból kivívni az egri nevet A szürke köznapi ember nem is rögzitette magában azt az egrieknek fontos híradást, miszerint a Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Hivatal az idei esztendőt a szőlő és bor nemzetközi évének nyilvánította. S mindezt azért, hogy ettől is növekedjék "a szőlőtermékek fogyasztása". S ha valaki azt hinné, hogy ez a kinyilvánítás pusztába kiáltott szó, téved. A szőlő és bor körül szorgoskodó szakemberek, franciák, olaszok, spanyolok és szerte a világban az érdekeltek konferenciákat, szimpozionokat, vásárokat, kiállításokat, borversenyeket, kulturális rendezvényeket, nyilvános üléseket szerveznek a borivó társadalom mozgósítására. Az események csúcsán áll majd a Szőlő és a Bor Nemzetközi Évének kongresszusa, amelyet Rómába hívnak össze: október 25—31. között hét témakörben hangzanak majd el előadások. Október 31-én, a világ szőlőtermesztőinek napján összegyűlnek a Borlovag-rendek, kiosztják a Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Hivatal, az OIV nagydíját, átadják az "A Szőlő és Bor Városa" diplomákat. Mi, egriek, mint ahogyan azt mondani szokták, csaknem minden szinten nyakig benne vagyunk. Tartalom és forma A szemlélődőben mindig is felmerül a kérdés: miért van mindez? Kell-e a bornak cégér, reklám, hirverés, amikor az üzlet úgy is megy, hiszen az emberek isznak? A kérdést nem lehet fekete-fehérre, igennemre leegyszerűsíteni. A Közös Piacon belül is megvívtak már a déliek nem egy borháborút, mert a termelői érdek a boros gazdákat a végsőkig borzolta, a spanyol-francia-olasz borháromszögben. Tapintatos, jól csomagolt fogalmazását olvastuk ennek a gondolatnak éppen a Nemzetközi Év egyik kiadványában: "A hozzáértés és az igazság keretei között növekedjék a szőlő termékek fogyasztása". Ez a látszólagosan szelíd óhaj azonban egy fergetesen felgyorsuló tempóban élő Európában hangzik el, ahol ezernyi gond és változandóság keresztezi, gátolja, lendíti, akasztja meg, esetleg pillanatról pillanatra a legjobb szándékokat is. Még ha azok "csak" üzletiek is! E nehézségeket, mármint a tartalom fonákságait, a termelői, értékesítési érdekhálózat rendszerét, fonadékait nem kívánjuk drámai kérdésekkel felnagyítani. Nézzük inkább a formát, a csomagolást, ahogyan ezt a nemzetközi folyamatot irányítják; ahogyan ruhába öltöztetik az érdekek érintkezésének főbb szereplőit. 68
