Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 4. szám - HELYTÖRTÉNET - Fekete Péter: Nép és emlékezet
is. Ezek létrejöttére egységes elméletet adni, mér régóta létező kihívás a kérdéskör kutatói számára. Mi most Soproni Sándor: Limes Sarmatiae címmel az Archeológiái Értesítőben (1969., 41. oldal) megjelent cikkére támaszkodunk. A cím pontosan kifejezi a cikk tartalmát, amelyben a szerző régészeti és történeti adatokkal támasztja alá állítását az alföldi sáncrendszer keletkezésére és funkciójára vonatkozóan. Az általa közölt és a jelen cikkben tőle átvett ábrán jól látszik, hogy a Dunakanyar vidékéről kiinduló, az Alföld tekintélyes részét körülfogó sáncrendszer az Al-Dunánál éri el ismét a folyamot. Keletkezését a IV. századra, a 300-as évek elejére teszi a szerző. Ebben az időszakban már állandósulnak a népvándorló törzsek támadásai a római birodalom ellen, kénytelen feladni Dácia proviciát is. Szükségessé válik a Pannónia határát jelentő, könnyen támadható alföldi Duna-szakasz (limes) megerősítésére. Ekkor a Duna előterében élő szarmata néptörzs a római birodalom szövetségese, tehát logikus a következtetés, hogy római ihletésre és irányítással a szarmata birodalom határán épült ki a sáncrendszer (ez támasztja alá a szerző Limes Sarmatiae elnevezését). A sánc mindkét végén az alföld és a hegyvidék találkozásánál indult ki a Dunától, tehát a legnehezebben védhető alföldi terület védelmét volt hivatva megerősíteni, illetve innen elterelni a barbárok támadását. A sáncrendszer védelmi funkcióját Soproni Sándor szerint körülbelül 322-től mintegy 375-ig töltötte be. Feladatásának idejét a sáncon belül, annak közvetlen közelében feltárt, ebben az időben elrejtett római pénzleletek jelzik (az ábrán X-szel jelölte a szerző). A történelmi utazás után térjünk vissza a mába és szükebb hazánk, Heves megye területére. A Csörsz-árok Dormánd és Erdőtelek közötti, körülbelül 10 kilométer hosszú szakaszát végigjártam — kerékpárral járható földút vezet végig — és ma is megfigyelhető a védelmi funkció. Az árok ugyanis nem szimmetrikus, hanem déli — védeni kívánt — oldalon a töltés a legtöbb helyen — körülbelül 1 méterrel magasabb. A Csörsz-árok tehát, nem egy lírai szerelem, hanem több, mint másfélezer évvel ezelőtti vad háborúk emlékét őrző, a népvándorlás korából megmaradt jelentős létesítmény. Mindenképpen megérdemelné tehát, hogy például Dormánd határában, egy — a történetét röviden ismertető — táblán felhívják rá az átutazók figyelmét. Hannus István Nép és emlékezet Elkövetkező számainkban többször jelentetünk meg a Heves megyei Levéltárban őrzött, a XVII. század végétől a XIX. század elejéig tartó időszakban keletkezett iratokból. Általuk a kor többféle rétege kerül bemutatásra: földesúr, jobbágy, zsellér, földhözragadt kisnemes stb. A legkülönbözőbb témájúak ezek az iratok, közöttük tekintélyes számú a levél. Küldője egyszer-egyszer egyetlen ember, panaszos, máskor egy közösség, nem egy esetben a falu közössége. A címzett igen sokszor az érsekfőispán, máskor kisebb hatóság, földesúr stb. Kordokumentum az iratoknak minden példánya: szóljon bár a földesúrhoz, vagy a vármegyéhez; könyörögjön vagy lázadozzék; írja paraszt vagy jegyző, mind az igazságát kereső, jobb sorsra vágyó, a szokásához ragaszkodó, a létezését féltő szegény nép sajátos, paraszti gondolkodását, lelki világát mutatja. A tényeket sorakoztatják fel ezek az iratok, nem egy esetben találunk azonban a hatóság szívére ható, sajnálatra számító, a nyomorúság elviselhetetlenségére utaló színes jelzőkkel, felkiáltó mondatokkal szerkesztett szöveget is. Az anyag többféle szempontból hasznosítható. Igen fontos forrásértékük, történeti, művelődéstörténeti, néprajzi, nyelvi, nyelvjárás-történeti vonatkozásuk; több "könyörgő" jobbágylevélnek szinte balladai a hangulata. 57
