Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Korompai János: Gárdonyi Géza szinonimaszótára
kei olvashatók. Azért csak töredékek, mert az utalások, hivatkozások kapcsán a 20 ezernél több szót tartalmazó gyűjtemény sokkal jelentékenyebb hányada köthető ezekhez a fogalmakhoz. A most kézbe adott negyedik rész ismét közelebb visz a szótár megalkotásának és tartalmának részleteihez. Apró jegyzetek következnek a fedélbelsőről, befejezve ezzel az ilyen leletek sorát. Egyik-másik bejegyzés már a könyv tartalmába, a gyűjtött anyagba torkollik. A szinonimaanyagból folytatjuk a külső, alak fogalomkör anyagának feltárását. Most már a szavakhoz is megjegyzéseket fűzünk, mert a szöveg között is találunk írói jegyzeteket. Tizennégy rövid bejegyzés a Főkönyv hátsó címlapjáról 1. Valahányszor egy-egy lapon böngészel, vess egy nagy lövet dodonát is a végén. A most sorra kerülő 14 bejegyzés közül ez az egyetlen, amelynek elhelyezése és külső megjelenése — a címoldal alsó szegélyével párhuzamosan, középen, igen gondosan rajzolt jelekkel írva — kihangsúlyozza, hogy nem egyszerű anyaggyűjtésről, hanem fontosabb, általános érvényű megállapítás rögzítéséről van szó. A jegyzet gondos külseje ellenére sem a legfejlettebb írásmód időszakából való. Még jóval az emeletes írásmód kialakítása (1912) előtt keletkezhetett, de olyankor, amikor a Főkönyvben már elegendő, tehát használható anyag gyűlt össze. Csak így van értelme a benne foglalt utasításnak. Be kell vallanunk, hogy a bejegyzés szövege még mindig kissé misztikus, mert a benne szereplő két fogalom, a lövet és a dodona, nem teljesen tisztázott. A lövet fogalma elég gyakran előfordul az írói munka részleteit tartalmazó, úgynevezett mesterfüzetekben. Például a 4. sz. ilyen füzetet átfutva, tizenegy helyet találtunk, ahol Gárdonyinak mondanivalója volt erről az irodalomtudományban szokatlan kifejezésről. Közelebb visz megértéséhez, ha szó szerint idézzük a legjelentősebb említéseket. A 4. mesterfüzet folyóírásos átírásának 16. oldalán ez áll: „Szívével-Bíbor, s keress rá ellentézist és kiegészítést egy nagy lövetben, s túlozd a lehetőség főfokáig, de csak ha a tasakban nem találsz kész témát, sem a ceruzajegyzetekben nincs magnak alkalmas”. Ugyanezen a lapon, 9 sorral később: „Ha megnyitsz egy ismeretlen regényt, vagy újságban olvasol egy részt, mindig elővillan valami ellentézis s nagy lövet... ”, A fejezet címe: „Témakeresés kisnovellához”. Anélkül, hogy most tovább elemeznénk a Bíbor, Szívével-Bíbor, ellentézis Gárdonyi-fogalmakat vagy a tasak és a ceruzajegyzetek szerepét a maggyűjtés tekintetében, jegyezzünk meg annyit, hogy a lövet a témakeresés eszköze, illetve módszere a keresés utolsó szakaszában. A második érdekes helyen, az 57. lapon ezt olvashatjuk: „Minden íz... elvégzése után nagy lövet, s még rá, egybefoglalónak este is”. E fejezet címe a szóban levő mesterfüzetben: Csiszolás. Tehát nemcsak a témakeresés végére, hanem a javítgatás befejező szakaszához is előírja magának Gárdonyi a nagy lövet használatát. A harmadik idézet a 107. lapról: „...Mikor már semmit sem javíthatsz, vedd elő Bársonyt és Bíbort, s utánuk még egy nagy lövet, míg a fejedben zsong”. Végül egy érdekes rész a 116. lapról: „A nagy lövetnek akkor látod különösen hasznát, mikor még benned rezeg az írás izgalma. A lövetet addig nézd, míg csak szavak helyett a szavak képét nem látod. Egyiptomban csak 34
