Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Galambosi László költeményei
császárnő társad szeretője, s öröklött kincseidre büszkén nyilaztad őket, hogy szövetkezve támadjanak rád. Akkor sem lettél kíméletes, amikor Helénként hajladoztak feléd. Karcsiban a mentőövet kerested, de nem kapaszkodtál az egoizmusod folyamából menekvést ígérő szalmaszálba se. Azonosulása jólesett, de mindjárt elkülönültél tőle, mihelyt szükségtelenné vált az általa kínált gyógyír. Ugye, nem fedezted fel benne azt a párttitkárt, azt a csizmás kandúrt, akit papucsosan üldöztél? Kábultan figyeltem, s a selymes harmónia simogatott. — Csak egy grádussal feljebb mehetsz. Mindent homályba borítok. A jelzések volt ízeiről fogalmad sem lesz. Megint leckék várnak rád, a megmérettetés feladatai, a türelem, a személyiség béklyóitól való elszakadás penzumai, a mindenért fizetni kell példázatai. Megtisztultam. Nagy, sűrű pelyhekben hullt bennem a nyugalom felhőiből szálldosó csend hava. Abban a forróságba dermedt júliusban. Karesszel futottam össze. Csak azt nem értettem, hogy miért örvendeztem meg annyira neki. Arra már nem gondolhattam, hogy tekintetében felcsillan a sóvárgott üzenet. Onnan a Stelláról... (Folytatjuk) GALAMBOSI LÁSZLÓ Fejek fölé tartotta a holdat ...S a korbácsszögek fölszaggatták bőrét, a császárt-védő saruk zöldre rúgták, harmadszor kísérte a pribék-munkát rekedt kürtjén a kakas. Aranytőrét övéből lassan kivonta a főpap, Pilátus vizet csorgatott, a szolgák az ácsolt tölgyet hahotázva hozták. A rét ölén bánat hever, fölkelni nincs már ereje; hiába cirmolja bokor gyermektenyérnyi levele, öcsémmé lesz lassan az ősz, ma még bátyámnak mondhatom. Júdás, az áruló, gondolta, fölcsap kereskedőnek, pénz-szagú üvöltés uralkodott kíváncsi sokaságon, néhány madár gyászolt az olajfákon, csőrükben haldoklott a fütty-könyörgés. A vihart-érző százados sietve zörgött lován, a paták fölragyogtak, a szakállas fej töviskoronája az Ember fölé tartotta a Holdat. Ha sújt a tél Kabátján sárgán nyit a fény, akár alkonyi csillagon. Siessünk! Borzas dér elől gyorsít a zöldsapkás madár. Gondolja, hogyha sújt a Tél, a fiókákkal messze jár. 32
