Hevesi Szemle 15. (1987)

1987 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Remenyik Zsigmond: Szemétdomb (naplójegyzetek)

— visszaküldtem címükre tagsági könyvemet és újságíró igazolványomat. Meguntam katona lenni, lecsatoltam kardomat, megszűntem szervilis lenni, levágták hajamat, akárcsak nagy elődömét, anyai rokonomét, Martinovics Ignác apátét 157 évvel ezelőtt. Furcsa, 1939-ben az Újságiró Kamarába való felvételemet szintén elutasitották. Kolozsvári Borcsa Mihály idejében, akkor, az első zsidótörvény részbeni megfogalmazása és úgy az említett zsidótörvény, mint a sajtószabadság támadói ellen kiadott kiáltvány aláírása miatt.

*

A tegnapi Világban olvasom, hogy Horváth Bélát kiutasították a római Magyar Házból, megfosztották lakásától, az utcára tették, majdnem vagy talán ezáltal ténylegesen meg is bélyegezték. H. B.-t, akinél sosem vitték bátrabban vásárra a bőrüket! Akit még maguknak a zsidóknak kellett óvatosságra inteni, ostoba túlzástól és reménytelen vakmerőségtől visszatartani, — mint tette ezt többek között Bálint Imre, aki abban az időben az Esti Kurírnál vele együtt dolgozott. Kitették az utcára, a római Magyar Intézet igazgatójának nyilatkozata szerint felsőbb, kultuszminisztériumi utasításra. Ugyanakkor a mai lapokban olvasom a másikat, az ellentálló, harcos újságirók listáját a Közvéleménykutató Intézet közlésében. Zilahy, Márai, Rassay, Szaka- sits, Parragi, stb. Hát hogy még Zilahy is! Egyszerűen leesik az ember álla a csodálkozástól! Kevés hitványabb figura mozgott a közéletben, mint Zilahy, és kevés gyávább, megfutamodóbb, oportunusabb Írástudó az irodalomban, mint Márai! (Ez utóbbi az első, zsidótörvény elleni tiltakozó memorandumot csak azért írta alá 38-ban, hogy aláírása után két órával ajánlott levélben visszavonja aláírását.) Züllött csőcselék és rémületes világ!

*

Somlay Artúr siremlékére az itt következő feliratot szánta: "Meglehetősen hosszú ideig éltem veszedelmes közelségiekben, — most, remélem, nyugton hagytok."

*

Hát igen, nekem is itt lenne az ideje egy efféle felírat megszerkesztésére. Végrendeletet kellene csinálnom. Fedák dr. itt a házban majd összeüti, — nem nagy ügy, hisz a vitán kívül minden a feleségemé. Ha földem megmarad, az is, természetesen. Ami a világban még utánam marad: könyvek, bútorok, szerzői jogok, amerikai követelések dr. Dómba barátomtól, cca. 3000 d., az is mind az övé. Testemet pedig talán befogadja a víz vagy a föld. ,

Ami pedig a világot illeti, — hát természetesen a világnak is lesz valami mondanivalóm. Egy több-kevésbé földi világot kaptunk örökbe, egy szétdúlt és reménytelen szemétdomb marad utánunk. A természet és a sors világos, konok aggyal ruházott fel, megtettem, ami tőlem tellett — senki nem figyelt szavaimra —, munkámat elgáncsolták, becsületbe gázoltak és úgy hitték, azzal teszik a legnagyobb szolgáltot, hogy szügyig ganajukkal bemocskolnak. Kiábrándult és utálkozó megvetésemet hagyom rájuk, ha jóindulatú tanításaimat, becsületes példáza27