Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Remenyik Zsigmond: Szemétdomb (naplójegyzetek)
REMENYIK ZSIGMOND Szemétdomb Naplójegyzetek Egy részlet dr. Dómba, New York-i barátom leveléből: "Felejtsük el végre mentségeiket. Több is veszett Mohácsnál, akarom mondani, Dormándnál. Az élet ilyen: Kapunk valamit: introduction, — elveszítjük: separation, — végül aztán az egész bögre (feleségem panaszkodott levélben, hogy D.-on >egy bögre sem maradtc) kicsúszik a kezünkből, kialszik a lámpás és — jönnek az új szereplők." "Minden vallásnak a lényege: áldozat, önkéntes veszteségre való nevelés. A legszebb férfit, nőt, bárányt évente feláldozták, ahogy az elhunyt Wells Történelmében olvastam. A mexicói pap obsidián késével kivágta az élő férfiből a még dobogó szivet, felemelte és bemutatta a Sorsnak (az Istennek). Azután persze Wells utánaköpte utópista módon, hogy ez nem lesz így soká, nem lesz áldozat." "Hülyeség, ez az élet, a keresztény vallásnak is lényege éppen ez, persze nem úgy, ahogy fogalmazták, hogy megváltotta ezzel az emberiséget, hanem igy (egykori írás után): — ’Az isten egyszer, kísérletképpen teremtett egy embert, olyat, hogy akár a fia lehetett volna’. Emberi szolidaritásról, emberi jogokról, az élethez való jogról beszélt. Tekintve, hogy MINDEN szervezett társadalomban veszélyes, társadalomellenes — kivégezték. Isten szó nélkül hagyta az ügyet, se a zsidókat, se a rómaiakat nem irtotta ki, még e helyet is meghagyta egyben; megmutatta hogy viselkedik egy Good Sport, egy Good loser!" "Nem Jézust kell utánozni, azért ma is halálbüntetés jár. Az Istent, aki fátyolt borított a múltra és elfelejtette a dolgot!" * 946. okt. 13. Bp. Könyveim egy részét, melyekről úgy látszott, hogy átvészelték a háborút és az ostromot, akárcsak az ostrom utáni rablóvilágot — felhoztam a pincéből, ahol öt éven át szunnyadták Csipkerózsa álmukat. Majdnem azt mondhatom, hogy hiába — tekintve, hogy félig elrohadtak a nyirkos pincében —, széthullottak, szétmállottak, legnagyobb részük a használhatatlanságig. Ez történt ugyancsak könyveimmel Dormándon is, ahol harckocsik, tankok és tehieraut|ók alá öntötték a sárba ládaszám, hogy ki tudjanak vánszorogni az ülepedő sárból. Egy élet szorgalma, gondos és aprólékos gyűjtögetése ment veszendőbe, — majdnem azt mondhatnám, hogy s'zószerint a sárban pusztult el, szószerint férgek és egerek rágták meg mindazt, amit a "kultúra számára" összegyűjtögettem. Pár héttel ezelőtt értesítést kaptam az Újságírók Szövetségétől, melyben közölték velem, hogy újrafelvételi kérelmemet, melyet tagdíj fizetés elmulasztása miatt kellett beadnom, elutasították. Magyarán: nem vettek fel a Szövetségbe. Már végtelenül unom ezeket a dolgokat, 26
