Hevesi Szemle 15. (1987)

1987 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Pécsi István: Az idegen (kisregény)

A diagnózis megvilágosodott, a frontokat bemértem, a vihar menetrendszerűen kerekedett. Szövetségestársak akadtak. Dukált neki a glória. Viliódzva mintáztam.

Főnököm nekem rontott.

— Elég a felhajtásból. Fentről üzenték: vissza az agarakkal, ha maradni akarsz a lapnál.

Mondhatta ezt annak, aki pillanatnyilag Isten ostorának hitte magát.

Felcsattantam:

— Hazudsz. Különben se félek csak a szegénységtől és a haláltól, de mindkettő ellen munkával védekezem.

Szinte verdesték a gyűlölet hullámai.

Később a megkoronázottól viszolygott, mert a siker megszédítette.

— Tovább megyek. Leváltatok mindenkit. Belőled is valakit teremtek.

Meg kellett sértenem.

— Nyolc elemivel. Bemérted magad? Fejjel a kínai falnak. Látványos sport, de nem kérek belőle.

Sajnálta, de fanyalgott, s belésajdult, hogy innen sem kap már köszönet jelzéseket.

Dárdazáport annál inkább. Mindenünnen.

A tengerparton toporzékolt.

— Sehol egy tolmácsnő. Az utazási iroda háremgazda főnöke velük tivornyázik. Ez ám a módi, hiszen a Boszporusz se esik távol.

A sorozat előtte hevert. Diktátora toporzékolt.

— Apolitikus. Ilyet nem közlök. Fel se készültél a feladatra.

Nekiugrottam. Szikráztak a pengék.

— A gyereked oktasd, ne engem! Ha kicsi, akkor várd meg, amig felnő. Ezért a rendért tettem annyit, mint te, legfeljebb nem indítottam rohamot a medáliákért. Öntsünk tiszta vizet a pohárba. Álpolitikai sóderrel ne leplezd korruptságodat. Az fáj neked, hogy eleshetsz a potya utaktól, az ingyenes nyugati kiruccanásoktól. Ha nem így van, akkor külön glosszában leplezhetném le ezt a felháboritó, ezt az arcpirító kötelességmulasztást. Lehet?

Suhintott a válasz.

— Nem, szó se lehet róla.

Nem hagyhattam ki a slusszpoént.

— Ahá, innen fúj a szél . . .

Egyenlőtlen erők csatároztak esztendőkön át. Ártott, bántott, mcllőz- tetett, uszitott ellenem, nem tartózkodva az övön aluli ütésektől sem.

Poharazásban kerestem medicinát. Többnyire késő délutántól kivilágos kivirradtig.

A cimborák udvartartását informálták, de pénzemet zsugorították, kimért időmet sorvasztották.

Aztán egy mámoros éjszakán szemben velem baktatott az apró fekete szőrpamacs.

Szemei zöldellve józanítottak. Felmarkoltam, s áthatott valamiféle sugárzás.

23