Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Cseh Károly verse - Szakonyi Károly: Kardok, kalodák (történelmi játék)
J ban. De ha fel akarja borítani a világrendet?! A szuperhatalmak természetüknél fogva gyűlölik a szabadságharcokat, nem a jótékonykodás vezérli őket, csak a taktika. A várvavárt segítség?! Ugyan! A lázadók az utolsó pillanatban hoppon maradnak. A nagypolitika összetart, kedves Pálffy! Nem teremtünk precedenst! Pálffy: Mennyire igaza van, Felség! Ezt hallgassa meg! (Olvas) "Ragotzki XIV. Lajosra számít. Egy olyan uralkodóra, aki nemeslelkű, amikor a külföldi felkeléseket segiti, de kegyetlen, ha azokat a saját államában fojtja el." I. József: Bravó! Ez aztán szellemes! Ki írta? Pálffy: Gueudeville. I. József: Okos ember. Távoli népek szabadságát én is szívből támogatom. Ki ne lelkesedne az eszkimók szabadságharcáért? Pálffy: Felség! A magyarországi elégedetlenek számára az ügyek egy idő óta rosszul mennek. A népek belefáradtak a háborúba, a vezetők egyenetlenkednek, és Franiaország nincs abban a helyzetben, hogy segítse őket . . . I. József: Tudja, Pálffy, ez a Rákóczi végeredményben önzetlen, tiszta ember .. . Pálffy: Ha a magyarok nemzeti királyt akarnak . . . I. József: Nem, nem, ő nem akar koronát! Hisz valamiben, nagy hívő, tiszta, büntelen ember . . . Pálffy: De, Felség! I. József: Természetesen nem a mi szemünkben büntelen! A mi szemünkben egy lázadó! De én objektiv vagyok, gróf űr! Rákóczi afféle krisztusi alkat. Egy megváltó, érti? És éppen ez okoz nekem gondot. Ha fejét veszem, szentet kreálok egy nemzetnek. Ha hagyom emigrálni, zarándokolni fognak hozzá, netán felbuzdulnak nála újabb lázadásra. Mert tudja, Pálffy, a lázadást letörhetjük, de a lázadás magvát ki nem irthatjuk, hiszen azt mi magunk ültetjük el mindig és újra, és mi tápláljuk, fejedelmek, uralkodók, zsarnokok — vagyis a hatalom maga! Ezzel tisztában kell lennünk, kedves gróf. Az elégedetlenek panaszai nem ürügyekre épülnek, ezért hát nem is jogtalanok. Ami persze nem azt jelenti, hogy respektáljuk is a panaszaikat! Lám, a politika szórakoztató, szellemet pezsdítő logikai játék! Különösen itt, a jó levegőn, nemde? Vagy elfáradt talán? És elege volt a sétából? Menjünk még végig ezen az úton a fák alatt, mielőtt visszatérünk a palotába . . . Nem untatom, gróf úr? Pálffy: Mindig örömmel hallgatom, Felség! I. József: (miközben kimennek) Ön igazán kellemes társaság, ha politikáról van szó, kedves Pálffy! (Folytatjuk) 20
