Hevesi Szemle 15. (1987)

1987 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Pécsi István: Az idegen (kisregény)

Kísért, s az üldözöttek rémületének hangjai szakadtak fel belőlem.

Visítókék, szúrósfekete rémület torlódott tudatomban.

— Rosszul térképeztem fel a mát? Mi lesz ebből, hiszen a zenekar csak a nyitányt harsogta el.

Sejtésem bevált.

A rektor előtt állok.

— Fiam, mostani hatalmam csak sallang. Nem tehetek semmit, alkalmazkodj !

A nyelvészet rangos tudora az otthoniakat riadóztatta.

— Idomulni, lélegzetvételhez jutni.

Helén a KISZ-taggyűlés előtt zsolozmázta sérelmeit:

— Nem kíván feleségül venni. Ezért áldoztam rá hónapjaimat, eszten- deimet. Tegyetek valamit. A közösség erejével.

A többiek erősítették:

— Le kell törni. A legsudárabb fák se nőhetnek az égig.

— Csokornyakkendősen konyakozik, amikor mi a padokban ülünk és jegyzetelünk. Aztán leköröz minket, akik szorgalmasan biflázzuk a könyveket.

— Néhány ötlettel szerzi a babért.

— Nem közénk való.

— Ilyen az osztályellenség.

— A kultúra melegágyában nőtt fel. Könnyű neki győzedelmesen finisel- ni. A falu küldöttei, a parasztok gyermekei bezzeg kínlódnak.

— El kellene tanácsolni. Javasoljuk. Erzsi, te titkárként a felsőbb fórumon képviselheted az ügyet.

— Nem közülünk termett. Tagkönyvre sem pályázott.

— Idegen, idegen, idegen.

— A diáktanács ne vegye fel szeptembertől a szállóba. Indok az eltulajdonítás.

Egy „opportunista” megkockáztatta:

— No, de nyolc forintért. Különben se csahrált.

Lehurrogták, megfeddték szegény Zoltánt, akit nemrég vitt el egy infarktus.

Visszalépett, s együtt zengett a kórussal.

Karcsival párosán űztek ki a filléres mennyországból. Neki karakánságát nem bocsátották meg.

Lárvaarcok vették körül, a csorda izzadsága kötötte össze őket.

— Szervusz, szervusz. Jó pihenést, kellemes nyarat!

Idegeiben erősödött a bántó, a gúny, a diadalkacaj.

XIII.

Azt hitte, nem bírja tovább.

Ott vagyok a forgalmas utcán. Injekcióstűként döfködtek a neonfények, kígyómarásként csípnek a járókelők közömbös mondatai.

Foghúzásnyi gyötrődés egy-egy köszönés. Mardostak a lélek kelései.

Aztán szembe jött velem nagyanyám. Homlokán azzal a narkotikumként ható jeggyel.

Zsibbasztó béke szálldosott.

Győzőként újból Fausztinával találkoztál. Harag nélkül szenvedtél miatta. Ezzel felsőbb régióba jutottál, oda, ahol nem tépdesnek már annyira a szenvedélyek, oda, ahonnan lepillantva, szertesuhannak a völgyek árnyai — Erzsiként D-i kastélyod asszonyával viaskodtál, s a gyűlölet tüzére a fölény gyorsan lobbanó fahasábjait hajigáltad. Több alakba költözve vonult eléd

31