Hevesi Szemle 15. (1987)

1987 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Simonyi Imre verse - Kerényi Grácia: Kötélhúzás (iskoladráma)

csak hát tudja, a torkom miatt abba kellett hagynom a tanitást. De mit akar, igazán szép ez a kis város, az a barokk épület a főtéren, azt hiszem, a járásbíróság?

NOÉMI Mindenki tud mindent. Ha valamelyik tanítványom hazakísér, hallgathatom másnap a drága jó kolléganők megjegyzéseit a tanáriban.

BEÁTA Hazakísérik? Hiszen ez nagyszerű! Biztosan nagyon szeretik.

NOÉMI Még verseket is írnak ... jó, hogy az éjjeli zene kiment a divatból.

BEÁTA Nem látja túl tragikusan a dolgokat?

NOÉMI Megdöglök itt, érti?

BEÁTA Nem tudná Pestre helyeztetni magát?

NOÉMI Ki van zárva. Nincs a fővárosban állandó lakásom. Azért kérem magát, keressen nekem egy férjet! Az egyetlen megoldás. Különben felkötöm magam.

IMRE (belép) Milyen aranyos macskája van!

NOÉMI A szomszédból jár át, de nagyon óvatos. A kőművesek megdobálják, ha látják. Késő este rakok ki neki tejet, meg ételmaradékot.

IMRE (Beátához) Akkor elmegyünk meginni egy kávét?

BEÁTA (csillapítón) Mindjárt, csak előbb fölolvasom a versemet. (Noémihez) Még Imre sem hallotta.

IMRE Az egészet?

BEÁTA (papírt vesz elő retiküljéből, alkudozva) Néhány részletet. így kezdődik:

"Lucskos hó potyorász. Ti esernyők, régi vidámak, hova lettetek? Kiskabátos márciusok, nedvesen imbolygó trikolórok, büszke kokárdák!"

(fölnéz, a toporgó Imrére) Várj, ez egy fontos részlet:

"Unokáitok, leborulunk-e domboruló sírjaitokra?

Királyakasztó költő, te kamasz-titán, ki nem mert ma téged idézni?

Tizenhat éve ma éppen, hogy ünnepelt a ruhánk-szánk: akkori fáklyásmenetünkben eltemettük-e ünnepi versed?

Trikolórunk,

mért bújsz el padlási homályba?"

IMRE (böködi Beátát) Szép, de gyere már.

BEÁTA Mindjárt, most a befejező részt:

"Hol sírjaitok domborulnak, unokáitok kályha mellett ülnek.

Lucskos hó hull, kié a márciusi ünnep?

Húsz éve most — kokárdát osztogattam, húsz éve most — vállaltam halni érte, négy évre rá — zászlaját lobogtattam,