Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Simonyi Imre verse - Kerényi Grácia: Kötélhúzás (iskoladráma)
tetemre hív kamasz Petőfi vére." NOÉMI (mosolyogva) Nagyon szép. Akkor indulhatunk? BEÁTA (bocsánatkérőn) Még négy sor. IMRE (szemrehányón) Beáta, ne élj vissza a türelmünkkel! BEÁTA (hadarva) "Költőnk-kamaszunk, nem felejtelek el. Földünk-gyökerünk, nem felejtelek el. Zászlók, lobogók, esernyők, forradalmak: ne bizonyuljak sehonnai bitangnak!" Kintről részeges éneklés hallatszik: "Esik eső karikára. Kossuth Lajos kalapjára. Valahány csepp esik rája, annyi áldás szálljon rája . . ." Noémi hirtelen megáll. Beáta elrakja a papírt a retiküljébe és indulna Imrével kifelé, de betántorog egy középkorú, eléggé megviselt külsejű férfi: Lajos. Vastag pulóver, kopott ballonkabát. LAJOS (körülnéz) Éljen a magyar szabadság, éljen a haza! NOÉMI (Beátához és Imréhez) Engedjék meg, Lajos a kollégám. Történelem szakos, ö is kollégista volt. LAJOS (énekelve) Éljen, éljen a Nékosz! (Beátáék felé indul kitárt karokkal) BEÁTA (diszkréten hátrál) Magunk is megtaláljuk azt a kantint. LAJOS (Noémihez) Micsoda? Abba a büdös kantinba küldöd az aranyos vendégeidet? (Imréhez) A pályaudvari restibe menjetek, ott tisztességesen főznek. Ahogy elnézlek benneteket, van pénzetek. (Noémihez) Hol az a barack? BEÁTA (Imrére néz) Nem zavarunk tovább. (Noémihez lép, megcsókolja) Isten áldja, nem felejtem el, amit kért. (Lajoshoz) Jó napot. NOÉMI Küldjön táviratot, ha van valami! Sürgősen! (az ajtóig kíséri őket, kezet nyújt Imrének) IMRE Kezicsókolom. (Lajoshoz) A viszontlátásra. Beáta fölkapja az ernyőt, összecsukja, Imrével együtt gyorsan távozik. LAJOS (bambán néz a távozók után, énekel, de szavai motyogásba fulladnak) Viszontlátásra, hadnagy úr . . . (Noémihez) Hol az a barack? Noémi a bőröndjéhez megy, lapos üveget és két kis poharat vesz elő, az asztalra teszi; tölt Lajosnak és magának is. Leül a hokedlire, Lajos állva marad. LAJOS (fölhajtja, kicsit dadogva beszél) . . . annyi áldás szálljon rája, hallod? Én ... én vagyok a Lajos. A Kossuth Lajos. Nagynehezen egyensúlyoz, kezében az üres pohárral: tántorogva lép hátra, az ágy felé. LAJOS De nincs kalapom, az a baj. Mintegy hátraesve végigdől az ágyon. NOÉMI (eddig szótlanul ült a hokedlin, most maga elé nézve megszólal) Azt álmodtam ma éjjel, hogy a macskám hagyta magát megsimogatni. (fölhajtja a pálinkát, s azután tovább néz maga elé. Közben lemegy a függöny) 8
