Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 4. szám - Kiss Sándor: Historia est magistra vitae
História est magistra vitae... ... A történelem az élet tanítómestere. A gyakran emlegetett, már-már közhelyként hangzó római mondás nagy igazságok hordozója. Ez a latin bölcsesség azt,sugallja, hogy egy nép, egy nemzet, egy ország kultúrája, élete, jelene múltjának ismeretében hordozza igazi tartalmát, igy válik érthetővé kapcsolata környezetével. A már mögöttünk lévő évszázadok, évezredek tapasztalatai tudatosítják, hogy egy több korszakon átivelő folyamat részesei vagyunk, s ilyen minőségben kötelességünk, hogy mérlegeljük a megtörténteket, tanulmányozzuk a múltbeli élethelyzeteket, őseink tapasztalatait, erényeit és hibáit, a társadalmi mozgásokat. Érdemes és kell okulnunk elődeink életének alakulásából, hiszen sorsuk valamilyen formában példázat lehet számunkra, meríthetünk abból sokrétűen hasznosítható ismereteket. Jelenünk jobb értésének, jövőnk alakításának része tradícióik elemzése, hagyatékuk átélése, hagyományaik megőrzése, továbbfejlesztése, s továbbadása az utánunk következő nemzedékeknek. Ehhez ad nagy segítséget a történelem tudománya és azon belül is a napjainkban egyre jobban és többek által művelt szakmai terület, a helytörténet. Az ilyen kutatások megyénkben már eddig is szép eredményeket mutattak fel. Általuk ismertebbé vált több településünk, egy-egy közösség, társadalmi réteg, osztály az itt élő nemzetiségiek élete, a mezőgazdaság, az ipar, a művészetek egyes ágainak, a nevelésnek, az oktatásnak fejlődése. A helytörténeti búvárkodások segítették életre az egyre nagyobb csoportokat tömöritő honismereti mozgalmat, amely a közelmúltban ünnepelte negyedszázados létét. Vannak azonban adósságai is. Erre példa a sokakban — értek ez alatt szakmán belülieket és kívülieket egyaránt — a már régen megálmodott, Heves megye történetét feldolgozó, de még igazán csirájában sem lévő monográfia. A Hevesi Szemle szerkesztő bizottsága a folyóirat 15. évfolyama negyedik számának alapgondolatát e témakörben jelölte meg. A helytörténeti kutatás helyzetéről, eredményeiről, gondjairól, a vizsgálódás új irányairól ad vázlatos képet az olvasóknak. Úgy gondolom, helyes döntés volt fórumot adni azoknak, akik a tudomány e területén munkálkodnak. Valójában azonban akkor testesülne megfelelő következményben, ha a most papírra vetett gondolatok újabbakat szülnének, alapját adnák egy jobbító szándékú vitának, az egyes kutatók, alkotóműhelyek bemutatásának, kapcsolatuk erősítésének, munkájuk jobb koordinálásának. Többen fejtenék ki álláspontjukat, nézetüket, szólnának a helytörténeti kutatók a lehetőségeikről, a terveikről. Arról, hogy a helytörténeti kutatások, illetve azok eredményeinek közkinccsé tétele hogyan járul hozzá egy egészséges történelmi tudat kialakításához a történelmi látásmód meggyökereztetéséhez. Most csak ezek birtokában van értelme a bölcseletnek — História est magistra vitae ... — így válik életünk, mindennapjaink rendező elvévé. Kiss Sándor 3
