Hevesi Szemle 15. (1987)

1987 / 3. szám - VÉSŐ - PALETTA - Farkas András: Id. Kátai Mihály emlékkiállítása után

Írásos ismeretterjesztő munkásságának utolsó szakasza a Heves megyei Népújsághoz fűződik. Miután elkezdődött az egri vár 1552-es ostroma, 1952- ben esedékes 400. jubileumának megünneplésének tevékenysége ehhez a nevezetes eseményhez kapcsolódott. Szorgalmasan átbúvárolta az ostrom forrásait és irodalmát, annak egyes hőseiről, nevezetes eseményeiről számos remekbeszabott írást tett közzé a megyei lapban.

Munkában, az ismeretek terjesztésében oly gazdag életének bár 1954-ben a halál véget vetett, de nem szabad megfeledkeznünk életéről és munkásságáról. E munkásság egyik fontos része volt az ismeretterjesztés, amelyről cikkünkben szóltunk. Bátran állíthatjuk, hogy ilyen irányú munkássága a megyei ismeretterjesztés haladó hagyományainak legszebb lapjaira tartozik.

Szecskó Károly

• Véső-paletta

ID. KÁTAI MIHÁLY EMLÉKKIÁLLÍTÁSA UTÁN

Hol is van Karcag határa?

Csaknem két hónapig láthatták az egriek, a barokk városba látogatók Hátai Mihály képeit, azt az emlékkiállítást, amellyel a Hevesi Szemle és Galériája adózott az Egerben 1941 óta' haláláig élő festőművésznek.

Egy életmű széles szelete kapott ezen a tavaszon itt nyilvánosságot. Egy-egy műtárgy is teremt atmoszférát. Azt a bizonyos hangulatot adja vissza, szólaltatja meg, amely az alkotót a teremtő munkára ösztökélte. S, ha munkát, ösztökélést írunk, nem véletlenül történik. Kátai Mihály iképein mindig is ott van az alkotó, termelő-teremtő ember, vagy a keze nyoma, az a szelíden és j régi mértékkel kirajzolt emberi világ, ami őt annak idején születésekor befogadta. És ringatta is addig, amíg a kamaszévek elmúltával nekilátott, hogy rálépjen rögös pályájára, a tanári élet szerény, állandósult fegyelemre szoktató stílusára, ami családot kívánt, légkört, amelyben a készség, a lehetőség benépesíti a mindennapokat és hajtja, űzi a lelket előre.

A természetes becsvágy, a szemérmes lírai alkat, a ,megszerzett tudás szabtak határt a szándéknak és lelkiismeretnek. És még valami, amiről gyakran szoktunk megfeledkezni. Az a hatalmas tömbbé összeállt élmény, amely Kátai Mihályt gyermekkorában és főként kamaszéveiben rabul ejtette, el sem engedte később sem. Itt sem, Egerben sem, a hegyek között sem, a nagyszerű paloták, templomok, tornyok, kupolák, a diadalmas egri vár árnyékában sem. Pedig sorjáztak itteni tképei is, hiszen a bükki falvak házsorai, a tavaszodó fák lombkoronái, a sárga házfalak ránknevetése, az utcai árkok színesen gyűrődő vonalai kinyitott tenyérként kínálták az alkalmat valaminek a feltárására, ami az otthonosságot, a szűkebb hazát, a múló hangulatban való megfészkelődést jelentették a festő számára is.

70