Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 3. szám - HAGYATÉK - Szecskó Károly: Kolacskovszky Lajos, a tudományos ismeretek terjesztője
politikai és szaklapokban egyaránt. Például a Természetbarátban 1929 és 1941 között, tizenhat, a Népszava sportrovatában pedig 1938 és 41 között huszonegy írását publikálta. Felvetődik a kérdés, hogy miért a természetbarát mozgalomban szeretett elsősorban előadni. Erre ő maga adta meg a választ önéletrajzában. Egyrészt régi természettudományos beállítottsága miatt, másrészt azért, mert az egyesület jó fedőszerv volt a baloldali eszmék terjesztésére. Találóan állapította meg, »hogy a Horthy-<uralom utolsó évtizedében (a kuruc időkhöz hasonlóan) újra az erdőiben dobog Magyarország szíve.” Különösen az ifjúmunkásoknak szeretett előadni. Remek előadásaival számos hívet szerzett magának. Meghitt elvtársai körében, a kirándulások alkalmával gyakran szólt a szocializmus eszmédről. Remekül értett ahhoz, hogy az előadások során a hatóságot félrevezesse. Ha a természet ölén tartott felvilágosító, illetve politikai elődásai alkalmával váratlanul rendőrök vagy csendőrök érkeztek, akkor az előadott témáról a világ legtermészetesebb hangján váltott át egy-egy virág, illetve növény ismertetésére. Nem feledkezett meg az ismeretek terjesztéséről a háború éveiben sem. 1941-hen éppen Újpesten tartott előadást a Szovjetunióról, amikor közölték vele, hogy a magyar kormány hadat üzent a Szovjetuniónak. A háború eseményei, a baloldali személyek üldözésének fokozódása miatt kénytelen volt a fővárost elhagyni. 1942 szeptemberében Egerbe költözött, özvegy édesanyjához. A felszabadulás után többé nem kellett .rettegnie attól, hogy haladó szellemű írásai, s előadásai miatt hántódása lesz. Nagy lendülettel kezdett dolgozni Eger megújulásán. Korabeli tevékenysége szintén igen széles körű volt. Miután a megyei levéltárban kapott állást, hozzáfogott korábban, a háború miatt félbeszakított mozgalmi tevékenységéhez. Belépett a Magyar Kommunista Pártba, elnöke lett a Közalkalmazottak Szakszervezete Egri Bizottságának, megszervezte a Magyar—Szovjet Művelődési Társaság helyi tagozatát. Sokrétű mozgalmi munkája mellett állandóan szakított időt arra, hogy a felvilágosító munkában is részt vegyen. Különösen 1945-ben és 1946-bany/Szin- te alig volt hét, amelyiken bülöriböző helyeken ne tartott volna előadásokat. Előadója volt az 1945-ös helybeli Nyári Szabadegyetemnek. Az itt tartott előadásai közül ki kell emelnünk az „Eger társadalmi rétegződése”, „A tegnap és a ma magyarsága”, „A marxizmus fejlődése” címűeket. Többször szólt az őskommunizmusról, az államok keletkezéséről, az oroszországi forradalmi mozgalmakról is. Nemegyszer beszélt a Heves megyei szocialista szervezkedés kezdeteiről, Eger város szabadságharcos és antikrelikális hagyományairól. Nem feledkezett meg a fiatalságról sem. A város iparos ifjúságával külön szemináriumokon foglalkozott. Több előadást tartott ,a nőknek is. Az élőszóbeli ismeretterjesztés mellett kivette részét az ismeretterjesztés tárgyi feltételeinek a megteremtéséből. Részt vett az 1948-ban rendezett centenáriumi kiállítás előkészítésében. A forradalom és szabadságharc 100. évfordulója alkalmából tartott megyei díszünnepség előadója volt. Elévülhetetlen érdemeket szerzett az egri múzeum létrehozásában. Ezért az .intézményért nemcsak cikkezett, hanem a tárgyi emlékek gyűjtésében is részt vett. A felszabadulás után is jelentős részt vállalt az írásos ismeretterjesztésből. Gyakori cikkírója volt a helybeli lapoknak: az Igazságnak, a Heves Népének, a Heves megyei Néplapnak és más orgánumoknak. Érdekes írása jelent meg az 1948-as centenáriumi megyei kalendáriumban a hunpalócokról. 69
