Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 3. szám - TUDOMÁNY - Gábor László: Négyszemközt dr. Bodó Sándorral
re. Jelentőségüket indokolja például az a bizonyos tudományszervezői feladat, amelyről már esett szó. A másik oldalról! látogatóinknak is egyre többet kell kínálnunk, nem elégedhetünk meg néhány semmitmondó vagy rossz kivitelű füzetkével. Ma már mások az igények, állandóan a szebbre, a tartalmasabbra kell gondolnunk, hogy megfeleljünk a kor követelményeinek. — A szakmai és közművelődési szempontok tehát arra késztetnek bennünket, hogy gyarapítsák kiadványaink számát. Hozzá kell tennünk, hogy az anyagi háttér biztosítása egyáltalán nem könnyű feladat. Komoly erőfeszítéseket kíván az emelkedő nyomdáköltségek miatt ez a törekvésünk. Sokszor kérünk segítséget, igyekszünk a lehetőségek szerint külső forrásokra támaszkodni. Így például a Heves Megyei Idegenforgalmi Hivatal támogatja tárlaitvezetőink megjelentetését. — Sokrétű, de szét nemi választható, nem tagolható tevékenységet végeznek a múzeumban. Hogyan lehet biztosítani a különböző területeken az azonos minőséget, hogy az összhang ne bomoijon meg? — Többfajta igénynek, várakozásnak kell megfelelni. Mint közgyűjtemény a múzeum közművelődési szerepet játszik. Ám, ez1 kellő megalapozás nélkül, kiüresedik, elveszti valódi tartalmát. Csak úgy boldogulhatunk, ha állandóan gyarapítjuk gyűjteményünket, nagy gondot fordítunk megőrzésére és feldolgozására, olyan tudományos műhelyt létrehozva, amely egész tevékenységünk vázát szolgáltatja. Úgy is fogalmazhatnék, hogy az elméleti tisztázottság, a háttér kidolgozottsága teszi lehetővé, hogy a nyilvánosság elé lépjünk. De megfordítva is igaz: ha elvesztjük közönségünket, ha befelé fordulunk, csorbul tudományos tekintélyünk, csökkenhet kutatásaink színvonala is. Ha előre akarunk lépni, csak minden vonatkozásban egyszerre tehetjük. — Személyi problémákra kell újra kérdeznem: egy „vidéki” múzeumnak rnieg- van-e a lehetősége arra, hogy olyan szakembergárdát alakítson ki, amely biztosítéka az előbb vázolt követelmények megvalósulásának a mindennapokban? — Valóban csak az képes tudományos konferenciákat vagy kiadványókat előkészíteni, akit a szakma legjobbjai is elfogadnak partnerül. Tehát alapvető követelmény, hogy az aki efféle vállalkozásba kezd, az élőbb vagy közben eredményeket érjen el területén. Sarkítva csak olyan tudományágban számíthatunk képviselői bizalmára, amelyben mi is képesek vagyunk valamit letenni az asztalra. Ez nagy kihívás, s alkalmasint nagy lehetőség is az ifjú pályakezdő kutatók számára. Jól példázza ezt a végvári konferenciák sorozatai, amelyet a „genius lód”, a hely szelleme hívott életre, mint kezdeményező sóink javarészét. Évente ennek a hazánk történetében oly jelentős hadászati fogalomnak a jegyében gyűlnek össze a legjobb tudósok. Egy fiatal, az egyetemről éppen kikerülő kollégámat híztam meg a rendezéssel. Nem sok pályatársa előtt nyílott ilyen alkalom, hogy félnőljön egy ilyen feladathoz. Nemcsak tárgyalópartnerévé vált a „nagyoknak”, hanem szerkesztője is egy kiadványsorozatnak, amelyben a tanácskozások előadásait közöljük. Jól helytállt az újonc, beváltotta a reményeket. Véleményem iszerinit ez olyan vonzerő, amely pótolhatja még a fővárosi intézmények által kínált körülményeket is. Megfelelő „csapat” nélkül nem boldogulunk, Igen is kellenek olyan emberek, akik ásatásaikkal, búvárkodásaikkal, kezdeményezéseikkel felhívják magukra a tudományos élet figyelmét. Szerencsére sikerült ilyen munkatársakat találni, akikben munkál az állandó elégedetlenség, a többetalkarás. Annál is fontosabb ez, miivel Heves megyei múzeumaink közül jó néhányra nagy figyelem iráhyul. A közönség érdeklődésének megfelelni pedig csak mind nagyobb erőfeszítéssél, új és új látványosságok, érdekességek fölvonultatásával lehet. Ennek hátterében pedig ott kell lennie annak a 'tudományos éntéknék, amely följogosít bennünket arra, hogy különböző módon a nyilvánosság elé álljunk. Kötelez bennünket erre az a történelmi örökség, amelynek őrződ, fel- tárói, bemutatói vagyunk. A hely szelleme —, hogy még egyszer aláhúzzam fontosságát — meghatározó számunkra, s állandóan arra sarkall, hogy mind jelentősebb eredményeket érjünk el. Gábor László 65
