Hevesi Szemle 15. (1987)

1987 / 3. szám - TUDOMÁNY - Havas András: Beszélgetés Palcsóné dr. Zám Évával, a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola marxizmus-leninizmus tanszékének vezetőjével

iSajnos, nehezíti helyzetünket, hogy a város és a megye sok szerve, gyakran — a helyi kapacitás megléte, ellenéré — fővárosi intézeteket |kér fel a különböze vizs­gálóitokra. Pedig nagy lehetőség rejtene abban, ha helyben próbálnánk elvégezni ezeket a munkákat. Egyrészt az ittenieknek van helyismeretük, míg a budapesti kollégák maximum öt-tíz alkalommal utaznak ide Egerbe. Másrészt, nékünik is jó lenne, ha nem nehezen megfogható úgynevezett ..íróasztal-témákra”, hanem társadal­mi leg hasznos tevékenységre fordíthatnánk erőinket. Gyakran előfordul, hogy me­gyei vállalataink különböző szociológiai felméréseket rendelnék meg budapesti in­tézményektől. Ebből aztán az lesz, hogy a fővárosi intézet megbízza ezzel a feladat­tal egy itteni kollégánkat, ahogy az most is megtörtént. Igaz az is, hogy némi előrelépés azért érzékelhető. Például a MAE Közgazdasá­gi Bizottságán keresztül a .megyei tanács gazdasági témákat hirdetett meg. Ehhez hasonló, még közvetlenebb kapcsolatot kellene kiépíteni a jövőben. Gondolom, sok egyéb területen is hasznos tevékenységet tudnánk kifejteni. Jól fel tudnánk használ­ni például az élet- és munkakörülményekkel, a munkaerő-gazdálkodással vagy a vállalati döntésmechanizmussal összefüggő tanulmányokat is megyénkben. Itt emlí­tem meg azokat az egyéni témákat is, amelyek szintén nagy segítséget jelentenek a szakembereiknek. Ezek közé tartozik az ifjúság, az értékváltozás, a családi viszo­nyok változásának tanulmányozása a marxi valláselmélettel, a művészi visszatük- tözés sajátosságaival, az oktatás és gazdaság kapcsolatával összefüggő kutatás valamint az állami funkciók, szocializmusbeli alakulásának vizsgálata is. — A társadalomtudományok művelői számára is rendkívül fontos a továbbkép­zés. Biztosított-e a szakmai fejlődés lehetősége? — Azt hiszem, e téren nincs probléma. A három szakágnak külön-küiön szer­veznek — elsősorban a Művelődési Minisztérium Továbbképző Központja — tanfo­lyamokat két-három napos időtartammal. Éheken a legaktuálisabb kérdések kerül­nek napirendre, elismert szaktekintélyek és előadók részvételével. Vannak nagyobb elméleti témákat összefoglaló tanácskozások. Legutóbb a polgári filozófiai irányza­tokról, valamint a Lukács-évforduló alkalmából rendeztek szimpóziumot. Vannak- kötelezően előírt továbbképzések is, mint például, amire egy új tantárgy — Ma­gyarország története 1918—1975. — bevezetése adott indokot. Űjabban a több tudományágat érintő témák megtárgyalására is sor kerül. Így legutóbb A mai kapitalizmus kérdései címmel rendeztek tanácskozást. Ezek az összejövetelek talán a legjclbbak, hiszen mindenki kicsit kitekinthet saját területé­ről, így komplexen látják a problémákat. Itt kell megemlíteni azokat az információ­kat is, amelyeket a megyei pártbizottság biztosít számunkra, időszerű ideológiai kérdésekről, hisz erre igen jól tudunk támaszkodni. — A tudomány után most térjünk át az oktatásra. A ma iskolájának talán leg­súlyosabb gondja, hogy a tanított tárgyak (és az ott felállított modellek, értékek) nincsenek mindig összhangban a mindennapi élet tapasztalataival. Ha lehet mon­dani, a legélesebb kihívás a társadalomtudományokat, így a marxizmus—leninizmust érte. Milyen nehézséget okoz mindez pedagógiai munkájukban, hogyan próbálják megteremteni az összhangot? — Sajnos, a hallgatók többsége nem nagyon érzékeli a végbement változásokat. Például a politikai gazdaságtan esetében: a tanulók szinte a gazdasági ismeretek teljes hiányával1 jönnek ide, s ilyen alapokkal évi hetvenöt órában nehéz komoly fej­lődést elérni. Másrészt azonban, ezek a fiatalok igen kritikus szemmel nézik a dol­gokat, ám gondolkodásmódjukban ennek ellenére olyan rég dogmatikus maradvá­nyok nyilvánulnak meg, amelyek körülbelül az 50-es SveTcben voltak forgalomban. Ez szinte érthetetlen számunkra. A legtöbben egyszerűen nem veszik észre, hogyan és miképpen fejlődött a gaz­daság, de azt sem tudják, milyen változásokon keresztül jutottunk el a máig ■— mind gazdasági, mind társadalmi téren. Ez nagyon világosan megmutatkozik a sze­mináriumi beszélgetéseken, de főleg az utolsó évesek speciális kollégiumi foglalko­zásain. Mi mindem eszközzel küzdünk e kedvezőtlen jelenség ellen. Üj, speciális kollé­giumi témaköröket hirdetünk meg, ezzel is segítve egy reális társadalomkép kiala­kulását. A filozófiai és gazdaságpolitikai körök mellett nemzetiségi kérdésekkel foglalkozó köröket szervezünk, de beindul a Lukács-olvasókör is. A tudományos diákköreink egyébként kitűnő eredményeket érnek el. A leg­utóbbi országos versenyen egy első, egy második és egy különdíjat nyertünk. Egy 62

Next

/
Thumbnails
Contents