Hevesi Szemle 15. (1987)

1987 / 3. szám - TUDOMÁNY - Szalay Zoltán: Beszélgetés Kulcsár Kálmán akadémikussal, az MTA főtitkárhelyettesével

Csizmadia Andor vezetésével a Szociográfiai Intézet. Valójában innen indult a tudományos pályám. Rendkívül érdekelt a szociológia. Jártam a megye fal- vait, jogi népszokásokat gyűjtöttem. Tulajdonképpen ezeken a településeken találkoztam először a társadalmi valósággal... Első publikációim is Egerben jelentek meg: a helyi diákfiatalok lapjában, a Félhomályból címűben, illetve az akkori egri újságban, az Igazságban. De közölték írásaimat, tanulmányaimat országos folyóiratok is. Ügy is mondhatom, lényegében fizetés nélküli gyakornok voltam az intézetben.

— Kényszerűségből azonban hamarosan tovább kellett lépnie . ..

— Amint említettem, megszüntették az egri jogakadémiát. A Pázmány Péter Tudományegyetemen (ma: ELTE) folytattam és fejeztem be a tanulmányaimat. 1956 szeptemberében készültem el doktori disszertációm alapanyagával, amelyben a jogszociológia kérdéseivel foglalkoztam. Ezt fejlesztettem tovább kandidátusi értekezéssé. A Heves megyében végzett felmérések és később, az igazságügyi szervezetekben folytatott munkám — hiszen ügyészségen, illetve a Legfelsőbb Bíróságon, majd az Igazságügyi Minisztériumban is dolgoztam — rádöbbentett sok fontos dologra. Főképpen arra, milyen nagy a különbség a könyvekben rögzített és az életben ható jog között! Kíváncsivá tett, mik azok a tényezők, amelyek ezeket az eltéréseket előidézik.

— Az első megjelent könyve 1960-ban A jogszociológia problémái címet viselte. Másfél évtizeddel később, A jogszociológia alapjai című kötete látott napvilágot. Ez azt is jelzi, hogy igencsak alaposan nyomon követte az önnek kedves tudományág alakulását, fejlődését. Érdekel, miként jutott el a problémák felismerésétől az alapok körvonalazásáig?

— A magyar szociológia formálódása szorosan összefügg a társadalom fejlődésével. Nyugaton a század elején már régen művelt tudományág volt, amikor nálunk a kibontakozás kezdeti jelei mutatkoztak. Jászi Oszkárék munkásságára gondolok. Azt követően a Horthy-rendszer, a második világháború visszavetette a vizsgálódásokat. Ugyanígy, az 50-es évek politikája is gátolta az érvényesülést. Csak ennek az évtizednek a végére jutottunk el odáig, hogy megfelelő alapjuk lehessen kutatásainknak. Elsősorban Erdei Ferencnek köszönhetően.

Szükséges volt, hogy — csúnya szóval — intézményesüljön, professzionali- zálódjék a szociológia! Ne csupán egyszerű kedvtelés legyen! A Szociológiai Kutatóintézet (melynek éveken át igazgatója is volt Kulcsár Kálmán) nemzetközileg is vonzóvá vált: már nemcsak mi mentünk külföldre, hanem hozzánk is jöttek külhoni tudósok tapasztalatcserére. Kellett az is, hogy megfelelő társadalmi igény bontakozzon ki a szociológia iránt. Elmúljanak a politikai félelmek, gyanakvások. Mindezeken túl, fontos volt az a felismerés is, hogy tudományágunk a gazdaságot segítse, a jogalkotást, a jogalkalmazást. Sikerült átformálni a jogtudományi szemléletet is. Korábban ugyanis a normativitás volt az uralkodó, a társadalomban végbemenő folyamatok viszont elsikkadtak. Hogy az utóbbiak is előtérbe kerüljenek, ezt volt a legnehezebb elérni. Azt hiszem, jelzi ezt, hogy ezért kaptam meg 1985-ben az Állami Díjat.

— A folytonos formálódás, átalakulás a tudományágak mellett az Akadémia mindennapjaira is hatással volt. Kérem, adjon rövid áttekintést munkájukról. Vajon ez miként követi a gazdaságban, a politikai életben megmutatkozó változásokat?

— Az Akadémiának az elmúlt öt-tíz esztendőben mindinkább fokozódó szerepe volt és van a politika segítésében. Nemcsak a tudományos tevékeny43