Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Szakonyi Károly: Kardok, kalodák (történelmi játék)
László: Rám támadt! Védekeztem! Megöltem!!!... Ó, istenem! Megöltem a pajtásomat! Hasszán: Az ellenségét, László úrfi! — De nézze! Feléledt... Herbert (nyögve): Mi történt?... Mi van velem?... Ó! Te vagy?! Ügyesebb voltál... Gillingert én ajánlottam ... brávó !... Levágtál __ L ászló: Ne beszélj, az isten szerelmére, ne beszélj! Minden szó ártalmadra lehet... Herbert: Meghalok ... László: Ne mondd ezt, Herbert! Barátom! Felgyógyulsz !... Herbert: A barátodnak szólítasz? Szegény fiú! Nem lehetek ott a lakodalmatokon! Pedig megígértem Ágnesnek... Hogy élve vagy halva... Hát... halva ... Ígérd meg, hogy Kőszegre vitetsz! És mondd meg Ágnesnek ... hogy... (Hasszán lefogja Herbert szemét.) Hasszán: Vége. László (döbbenten): Vége! (Feláll.) Vége, vége! Mindennek vége! Menj a faluba, fogadj fuvarost, ezt a szegény fiút magunkkal visszük Kőszegre, hogy Pammer úrék tisztességgel eltemethessék. Én csak a város kapujáig kísérhetem ... hogyan is vihetnék halott vőfélyt a mátkámnak? Hasszán: Vigasztalódjék, kis gazdám! Ilyen a sors. Ez volt megírva odafönn... László: Ne, ne, Hasszán, most ne vigasztalj! Ügyis hiába. Megöltem ezt a derék rokont, s vele megöltem a boldogságomat! Hogyan is nézhetnék Ágnes szemébe? Nem lesz lakodalom Kőszegen vasárnap. Kuruc lettem, kuruc vagyok immár... az vár rám, ami a többire! Nem lehet kivétel itt senki, nincs boldog sziget ebben a Magyarországban sehol, nincs egyéni Paradicsom, Hasszán! — Vigyük. Vigyük magunkkal harcunk terhét... Segíts, Hasszán! (Felfogják Herbertet, kiviszik. Közben kintről még lódobogás, kiáltások: Huj, huj, hajráááá! Hajráááá ! !... Tárogató rivall. Vivát! Vivát, Rákóczi! Vi- vát !...) — szünet — A II. RÉSZ ELŐJÁTÉKA Harangzúgás. Ünnepélyes bevonulás Kőszeg főterére, zászlókkal. Kurucok, a város lakói. Bezerédj lovon bevágtat, kivonja kardját. Csendesül az ünnepi lárma. Bezerédj: Kőszegiek! Barátaim! Amióta dunántúli hadaink főparancsnoka lett Bottyán János generális, felragyogott ezen a földön is a kurucok szerencsecsillaga! Mostani hadi utunk során Heister és Pálffy seregeit megfutamítván, Német-Üjhelyig jutottunk, így hát megadatott nekünk, hogy elhozzuk onnan magunkkal Gottfried Lahmann kapitány fertál tetemét, melyet esztendőkkel ezelőtt a város kapujára csúfosan kiszegez- tetett Lipót császár ádáz bosszúja. Mint tudjátok, a hős porosz kapitány megszöktette a mi Rákóczi Ferencünket a bécsújhelyi börtönből, a Habs- burg-csapdából, a halál karmaiból! Borítsuk meggyalázott, csonka tetemére Kőszeg város zászlaját, mutatván, hogy nem a nyelv, de a szív szerint döntetik el, ki híve a szabadságnak! Menjünk, barátaim, derék kőszegiek, Üjváry Gergely, jó plébánosunk hadd helyezze örök nyugalomra Rákóczi megmentőj ének végre kegyelettel megszabadított földi maradványait! (Indulnak.) Áttűnés fényben, hangkulisszában. 22
