Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Szakonyi Károly: Kardok, kalodák (történelmi játék)
Dobpergés, majd zene. Legények, lányok özönlenek be. Táncosok. Készülnek a toborzóra. VÁLTÁS II. rész 10. jelenet Tér Kőszegen, a kocsma előtt. Tömeg. A kőszegi muzsikusok jönnek — köztük Hasszán — víg zeneszóval. Kuruc huszárok közt Szerdahelyi László zászlós. Compó Pista a menet élén járja a toborzót. Ö maga is nyalka kuruc huszár. Két közvitéz asztalt hoz, azon vékában ezüstpénz, lajstromkönyv. Másik kettő vesszőkosárban vadonatúj kuruc huszársüvegeket cipel. Letáboroznak a téren, a muzsikusok fújják a toborzót. Legények állják körül a táncos Compót, kinek kezében borral teli, hosszú nyakú üveg, abból kortyintgat, kínálgat. Mások hordót gurítanak be, csapra verik. Táncosok állnak Compó mellé, nagy a vigalom. Egy altiszt várja, hogy beírja a lajstromba az újoncokat. Szerdahelyi László most leinti a mulatságot egy kicsiny időre. László (kihúzza hüvelyéből kardját): Kőszegi legények, derék hazafiak, bátor férfiak! Nézzétek ezt a kardot! Amikor beálltam Rákóczi zászlója alá, akkor kaptam vitéz kapitányomtól, Bezerédj Imrétől, aki immár Bercsényi főgenerális úr javallatára és a mi urunk, Rákóczi nagyságos fejedelem akaratából, ezredes a magyar libertásért küzdők hatalmas seregében! Ö kötötte oldalamra a fringiát, ő nyomta fejembe a huszársüveget, s megtett zászlós hadnagyává! Most pedig én szólítalak benneteket, gyertek, álljatok katonának Bezerédj brigadéros ezredébe! Hadd lássam, ki a vitéz! Hadd lássam, kinek az oldalára köthetek fel én is kardot, aminek nemes acél pengéjére odaégette a fegyverkovács ezt a hét betűt: F. R. I. N. G. I. A. — vagyis: Franciscus Rákóczi In Nomine Gentis Insurgit Armis. Ami azt jelenti, hogy Rákóczi Ferenc a nemzet nevében fegyverre kelt. Nosza, húzzátok, muzsikusok, csapra a hordót, járjuk a táncot, aztán adjunk egymásnak parolát, hadd vonuljunk együtt Vak Bottyán táborába, ahol aztán valamennyien ... (Hirtelen elakad a szava, mert meglát valakit a tömegben a fehérnép között.) Ágnes! (önkéntelen kiált nagyot) Ágneees !... (Valóban Ágnes az, kissé előrejön, találkozik a pillantásuk. László lépne feléje, de a lány szó nélkül megfordul és elsiet.) Ágnes !... (Ekkor lép a térre Bezerédj parádés főtiszti egyenruhában. Észreveszi a Lászlónak olyannyira kínos jelenetet, s hogy mentse a helyzetet, víg kedvvel parancsol.) Bezerédj: Szóljon a toborzó! Húzzátok, muzsikusok! Táncra, legények! (A muzsikusok rákezdik a Zrínyi-toborzót.) Compó Pista: Ide, ide, hozzánk, aki labancot akar verni! Két forint fejpénz üti a markát, kőszegi furmint hűti a torkát !... Állj be, öcsém, katonának, szüksége van rád hazádnak !... Ide, ide! Igyál, pajtás! Igyál! Igyatok ! __ ( Zene, tánc. Be-beáll valaki a férfiak közül a körbe. Járják. A huszárok itatják őket, paroláznak velük, a strázsamester pénzt nyom a markukba, fejükre süveget. László pedig kardot köt az oldalukra. Az így felszerelt legények a lányok előtt járják vígan, dalolva. Bezerédj derülten, elégedetten figyeli őket. László csendes. Bezerédj ezt észreveszi. Átfogja a vállát, előbbre hozza.) Bezerédj: Ne vedd a szívedre, öcsém! László: Hogyne venném?! Ügy váltam el tőle, mint boldog menyasszonyom23
