Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Anga Mria verse - Remenyik Zsigmond: Szemétdomb (naplójegyzetek)
POLNER ZOLTÁN Mint az aranymosó A hajnal fehér kagylóhéját öli az idő. Sírnak az eszelős sirályok, betonban a fák. Földhöz, állatokhoz szokott nép fia is lehetnék. Gránit éjszakák zuhannak le a mindenség ormairól. Itt kell, hogy éljek, én nem mehetek el innen. Hallom a dühöngő szélben az ősök kiáltását, látom a roskadt fűzeken túl kibukó holdat violaszínű ragyogásban. Néma a táj, de villámló, hatalmas városokat képzelek kozmikus, vad zenékkel, amint a lázas hangszerek fölzokognak. Porlik a csönd és arcomat szétmarja a fagy. Csak állok a múlhatatlan folyónál. Partjain rikoltó pávák, puszta kézzel megfojtott nyarak. Lobog a szél s tündöklik az elérhetetlen tulipán. Én nem mehetek el innen. Sorsomat jegenyék gyökere őrzi. S Nakonxipán messze van. REMENYIK ZSIGMOND Szemétdomb Naplójegyzetek Július 20., Bp., 946. Mily csodálatos, Ady, Petőfi, Vörösmarty — még Zrínyi is, hogy ütötték, hogy csapkodták, suhángolták a magyar nemzetet. Még a jámbor Arany is, hogy Széchenyiről, Kossuthról ne is beszéljek. És Móricz. Szabó Dezső is mennyire! Ha távolabb nézek, ugyanígy látom a többi „ostorosakat”! Dosztojevszkijt, Byront, Shaw-t, Victor Hugót —, végig sorolhatnám a nagy neveket — akik teli tüdővel szidták az oroszt, a franciát és az angolt. Hogy tudott szidni, káromkodni és tajtékozni Th. Mann — s lenézően utálkozni Goethe —. ha németről volt szó. És ez több mint természetes. De itt állok most a kérdéssel: zsidó íróink miért vannak telítetten teli héber szorgalommal Israel iránt? Hát nincs egy rossz szavuk, sőt mi több, türelmük sincs az ostorozás iránt? Ahogy látom ezt a Haladás című szennylapot, az élén lobogva az egyébként kitűnő képességű’ Zsolt Béla tollnokot, tele vagyok kétségbeeséssel. Mintha ezen a világon semmi másról nem lenne szó, csak a zsidók keserveiről. Mint egy fékezhetetlen kórusban, úgy harsogja az egész had „unisono”! — az évezredek óta állandóan szenvedett méltánytalanságot. Mintha a hangyák nem harsoghatnának, mintha az elefántoknak, bazsarózsáknak, kakukkfüveknek — magyar, német, angol, francia és orosz szegényparasztoknak nem lenne elég bánatuk. Hová tűnt a próféták átka, otromba kifakadása — mivé silányult 28
