Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Hamvas Ibolya verse
— Iszen egy karcolás baja nem esett, annyi se — magyarázta. — De csak azért, mert sikerült bemenekülnie az igazgató szobájába, ahol magára, meg az igazgató elvtársra zárta az ajtót belülről — vetette közbe az alhadnagy. — Nem azért, alássan. — Nem? Hát miért? — Mert közbejött, alássan, az Edit néni. — Milyen Edit néni? — Nohát, a Kelemen Edit néni, a napközis tanárnő. — És? — És azt mondta, Rigó bácsi, tegye le azt a csúnya kést. — És még mit mondott? — Az egy végtelenül rendes asszony, alássan. A még egyszerse mondta egy gyerekemre se, hogy cigány, pedig tizenkettő van belőlük. És hogy koszosak, és hogy hazudnak, és hogy lusták, és hogy... és hogy lopnak, azt se mondta rájuk, alássan. Egyikre se, pedig tizenkettő van belőlük. Az foglalkozott velük, az gürcölt velük. Olvasni is megtanította őket, alássan. — Mind a tizenkettőt? — Na, azt nem. Talán ... talán ötöt. És számolni tanította őket. Meg németre. Aranyos jó szíve van az Edit néninek, alássan. Emberlséges szíve. („Em- beriséges”, ezt is így mondta!) Bugyáki Sándor hivatalsegéd igazgatói figyelmeztetésben részesült, hatásköri túllépés miatt. A hatodikos Gyuri osztályfőnöki rovóban. Edit néni semmiben. Amikor Rigó János segédmunkás hazasétált a kerületi kapitányságról, megevett egy nagy tányér paprikáskrumplit fél kiló krinolinnal, ivott rá négy üveg kőbányai világost, majd elment a sarki Közértbe és vett Edit néninek egy doboz macskanyelvet. — Tessen már becsomagolni valami selyempapírba! — kérte az eladólánytól, aki egyértelmű ellenszenvvel lökte a túl barna kéz felé a csokoládét. A rajpénztár idővel szépen gyarapodott. A rajvezető helyettese kettőszáz- negyvennyolc forintért helyre kis páncéldobozt vásárolt a pénz biztonságosabb őrzésére. A két rézkulcs közül az egyik a rajvezetőnél, a másik az osztályfőnöknél helyeztetett letétbe. A rajvezető helyettese viszont arra is gondolt, hogy biztonságba kellene helyezni magát, a páncéldobozt is, hiszen, ha valaki elviszi, otthon nekieshet és kalapáccsal, feszítővassal kinyithatja. Ezért a nagy napköziszoba kiselejtezett ruhásszekrényének felső polcába, továbbá a szekrény falába vaskos szemes csavarokat tekert be, ezeken és a doboz fedelének fogóján vasláncot húzott át, majd a vaslánc két végét sárgarézből készült Elzett-lakattal összekapcsolta. 1963. szeptember 9-én születtem. Tiszaiakon. Tizenhét éves korom óta írok verseket. Vidéken nőttem fel, a természet meghatározó szerepet kap életemben. A versírás, úgy érzem, egyre tisztább, egyre emberibb világba emel. Minden sikerült sor lépcsőfok erre a magaslatra, s egyben fogódzó is a hétköznapok örvénylő mélysége fölött. Vallom azt is. hogy minden, belülről fakadó vers az önmegvalósítás kezdete is. HAMVAS IBOLYA Magamról 22
