Hevesi Szemle 15. (1987)

1987 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Hamvas Ibolya verse

— Iszen egy karcolás baja nem esett, annyi se — magyarázta. — De csak azért, mert sikerült bemenekülnie az igazgató szobájába, ahol magára, meg az igazgató elvtársra zárta az ajtót belülről — vetette közbe az alhadnagy. — Nem azért, alássan. — Nem? Hát miért? — Mert közbejött, alássan, az Edit néni. — Milyen Edit néni? — Nohát, a Kelemen Edit néni, a napközis tanárnő. — És? — És azt mondta, Rigó bácsi, tegye le azt a csúnya kést. — És még mit mondott? — Az egy végtelenül rendes asszony, alássan. A még egyszerse mondta egy gyerekemre se, hogy cigány, pedig tizenkettő van belőlük. És hogy ko­szosak, és hogy hazudnak, és hogy lusták, és hogy... és hogy lopnak, azt se mondta rájuk, alássan. Egyikre se, pedig tizenkettő van belőlük. Az foglal­kozott velük, az gürcölt velük. Olvasni is megtanította őket, alássan. — Mind a tizenkettőt? — Na, azt nem. Talán ... talán ötöt. És számolni tanította őket. Meg né­metre. Aranyos jó szíve van az Edit néninek, alássan. Emberlséges szíve. („Em- beriséges”, ezt is így mondta!) Bugyáki Sándor hivatalsegéd igazgatói figyelmeztetésben részesült, ha­tásköri túllépés miatt. A hatodikos Gyuri osztályfőnöki rovóban. Edit néni semmiben. Amikor Rigó János segédmunkás hazasétált a kerületi kapitányságról, megevett egy nagy tányér paprikáskrumplit fél kiló krinolinnal, ivott rá négy üveg kőbányai világost, majd elment a sarki Közértbe és vett Edit né­ninek egy doboz macskanyelvet. — Tessen már becsomagolni valami selyempapírba! — kérte az eladólány­tól, aki egyértelmű ellenszenvvel lökte a túl barna kéz felé a csokoládét. A rajpénztár idővel szépen gyarapodott. A rajvezető helyettese kettőszáz- negyvennyolc forintért helyre kis páncéldobozt vásárolt a pénz biztonságosabb őrzésére. A két rézkulcs közül az egyik a rajvezetőnél, a másik az osztály­főnöknél helyeztetett letétbe. A rajvezető helyettese viszont arra is gondolt, hogy biztonságba kellene helyezni magát, a páncéldobozt is, hiszen, ha va­laki elviszi, otthon nekieshet és kalapáccsal, feszítővassal kinyithatja. Ezért a nagy napköziszoba kiselejtezett ruhásszekrényének felső polcába, továbbá a szekrény falába vaskos szemes csavarokat tekert be, ezeken és a doboz fedelének fogóján vasláncot húzott át, majd a vaslánc két végét sárgarézből készült Elzett-lakattal összekapcsolta. 1963. szeptember 9-én születtem. Tiszaiakon. Tizenhét éves korom óta írok verseket. Vidéken nőttem fel, a természet meghatározó szerepet kap életemben. A versírás, úgy érzem, egyre tisztább, egyre emberibb világba emel. Minden sike­rült sor lépcsőfok erre a magaslatra, s egyben fogódzó is a hétköznapok örvénylő mélysége fölött. Vallom azt is. hogy minden, belülről fakadó vers az önmegvaló­sítás kezdete is. HAMVAS IBOLYA Magamról 22

Next

/
Thumbnails
Contents