Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Farkas András költeménye - Gombár Endre: Úttörő-pénz (novella)
BOTTYÁN: Starhemberg császári tábornoknak könnyű préda a Felvidék nélkülem. Bercsényi meg akarja nehezíteni a labanc dolgát. Itten meg Esterházy Antal lesz a teljhatalmú főparancsok, vicegenerálisa Esterházy Dániel gróf! És lesznek itt még néhányan, akik már a háború utánra rendezgetik át a Dunántúlt. Bezerédjnek szava, hatalma van a nyugati határvidéken. Kőszegen különösen népszerű, de ez nem mindenkinek tetszik. Sem a Burgban, sem a főnemesi osztályban. Rákóczi messze van. Bercsényi is messze van. Menjen csak Bezerédj és beszéljen a fejedelemmel. Jöjjön, fiam, írjuk meg érdekében a folyamodványt... (Mennek kifelé. A segédtiszt megáll) SEGÉDTISZT: Tábornok úr! önnel tarthatok a Felvidékre. BOTTYÁN: Magammal viszlek, fiam! (Mindketten ki) * (Folytatjuk) FARKAS ANDRAS A ” soklelkű,, Hitét megjátssza. Nincs neki. Ki tudja, éppen hányadik Leikével egyre hazudik, Önnön nagy lángját hirdeti. Korunk népsége kedveli. Mert a legfelsőbb kapukig Merész és nem vonakodik Mindennap újra-kezdeni. És szedi áldozatait, És könnyű lépéssel halad, És éhes és így állatibb, Rág jellemet, hetet, havat, Átkot termel, savas esőt, És minden tette — csacska csőd! GOMBÁR ENDRE Úttörő-pénz —Hé! Hé! Rigó bácsi! Az istenit magának, mit akar azzal a késsel?! — Megölöm, kitaposom a belét! Ez disznóölő kés! Mer maga egy disznó! Érti? Egy utolsó disznóóóü! — Gyuri, a hatodikos („hatodikas” — így adta elő az énektanámő a kerületi kapitányságon), egy rajgyűlés szünetében, amikor a raj az osztályteremből kiment (úgy is mondhatta volna, hogy „kirajzott”, gondolta magában a tanúk meghallgatását végző alhadnagy), ellopta a zuttörő-pénzt (így mondta: „zuttörő), szóval, kérem, a raj pénzét, ami egy papendekli dobozban volt, amire viszont az volt írva, hogy huszonöt darab Flóra szappan. — Olyan sok pénze volt a rajnak? — kérdezte közbevetőleg az alhadnagy, és arra gondolt, már ennek a szürke és hideghullámos novemberi péntek délutánnak is vége lehetne. — Nem, dehogyis, kérem, hiszen tudják az elvtársak, hogy csak három- százhuszonkilenc forint és hatvan fillér — így az énektanár néni, akiről megjegyzendő, hogy egyéb dolgokon is túlmenőleg, a Gyuri osztályfőnöke volt. — 19
