Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Szakonyi Károly: Kardok, kalodák (történelmi játék)
Vallomás Álom és valóság Kezdettől mennybe szánta lelkét, fel is szállt — ámde elterelték. Münchhausen legújabb kalandja Egy napon a derék báró leesett a kerékpárról. Kádhoz szól a csaptelep: — Nem élhetek, csak veled! Nosztalgia Hová lett a régi misztrál? Otthon ül, és adminisztrál. SZAKONYI KÁROLY Kardok, kalodák Jelenetek a kuruckorból 9. jelenet Sopron alatt, az úton. Csatazaj, pisztolydurrogás. Lovak nyihogása, patazaj. László bejön, csatakosan a harctól, kivont karddal, fáradtan, de feltüzelve. Hasszán követi. Hasszán: Megálljon, kisgazdám! Hadd töltöm meg a pisztolyát! László (átadja Hasszánnak a pisztolyokat, s míg az megtölti): Verekszem, Hasszán, látod? Harcba keveredtem! Hasszán: Tudtam én, hogy így lesz egyszer. Így kellett lennie! Itt, Magyar- országon, egyszer csak harcba keveredik az ember, ha akarja, ha nem! (Kiáltások: „Huj, huj, hajráááá!”) László: Fut a labanc! Futnak már, futnak! Hasszán (visszadja a pisztolyokat): Jól kifentem a kardját, kisgazdám, az indulás előtt! László: Köszönöm! Gillinger megtanított vívni! Most aztán hasznát látom! Megkergettem egy-két labancot, meg én! (Bezerédj jön be, lovon.) László (csillogó szemmel): Megfuttattuk őket! Bezerédj: Jól van, öcsém, átesel a tűzkeresztségen! Keményen küzdesz, látom! — De még van belőlük! Rájuk megyünk! Előre! (Kivágtat. László és Hasszán utána.) (Labancok futnak át a színen.) Tisztjük, Herbert kornétás, visszaparancsolná őket a csatába, de csak futnak.) Herbert: Vissza! A kurucra! A kurucra, katonák! Ne fussatok! Vissza! Gyávák! (Otthogyja őket, fut vissza a küzdésbe. Lászlóba botlik, kard kard ellen hirtelen.) Nesze! Egyedül is győzök veletek! Nesze, te kuruc ordas! László (kivédi a szúrást, döf): Pusztulj előlem, de labanc! (Herbert öszerogy. László fölébe hajol, figyeli, majd, amikor Herbert nagy nehezen fölemeli a sisakját, s látszik az arca, László hátrahőköl.) László: Herbert! Te jóságos ég! Ez Herbert! (Gyorsan melléje térdel, élesztgeti. Herbert nyög, elalél.) Hasszán! Hasszán, hamar! Hasszán !... (Hasszán riadtan be. Nem érti, talán a gazdájának van baja, odaugrik.) Hasszán: Kisgazdám?! László: Hasszán! Nézd! Segíts! Szörnyű! Szörnyűség!... Nézd, Hasszán! Hasszán: Pammer Herbert !... László: Az isten szerelmére, tégy meg mindent, hogy életben maradjon! Hasszán (lemondóan): Ekkora vágás! Ezt a vérzést nem tudom elállítani !... Jól odasújtott, kisgazdám! 21
