Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 2. szám - VÉSŐ - PALETTA - Mika István: Galériánk hírei
életet a szatíra felől is értelmezni szándékozó világlátást példázzák.” Vannak eltérő, fanyar vélemények is. Nem mindenki érti és kedveli azt a piktúrát, amely — egy látogató szerint — a jövő emberéhez szól. A kiállított képek fogadtatása tehát vegyes volt, a művészekkel való találkozás azonban egyértelmű. A közönségnek Pécsi István felelős szerkesztő és dr. Farkas András galériavezető szerzett maradandó élményt azzal az interjúval, amit a vendégekkel készítettek. EMLÉKKIÁLLÍTÁS Zsúfolásig megtelt a bemutatóterem idős Kátai Mihály emlékkiállításának március 9-i megnyitóján is. A Karcagról Egerbe telepedett festőművész 42 évig élt és alkotott a barokk városban. Sokan ismerik munkásságát, ám a fiatalabb látogatókra a felfedezés örömével hatottak az alkotásai. Valóságérzéke, s szűkebb pátriájának embervilágához és természeti környezetéhez fűződő közvetlen kapcsolata „megfogta” az érdeklődőiket. Göcző Gézáné, az egri városi tanács művelődési osztályvezetője nyitotta meg a kiállítást, majd ifj. Kátai Mihály, a tűzzománc avatott szakértője, tárlatot vezetett. Édesapám vásznai — mondta —, úgyszólván mindent elmondanak önmagáról is. Felfedik nemcsak a feldolgozott témával való azonosulást, de szenvedélyeinek különböző fokozatait is. Szorongásokkal terhes korunkban a paraszti józanságra és egészségre, az életnek értelmet adó mindennapi munkára, a teremtés igazságára figyelmeztet. Id. Kátai Mihály rajongással szerette városát, népművelőnek is kiváló volt. A tárlatvezetés során — amelyen jelen volt a művész özvegye is — a látogatók között jócskán akadtak olyanok, akik bevésték véleményüket a vendégkönyvbe. Egyikük arról ír, hogy a festőművész egészen hétköznapi eseményeket, a tavaszi élet romantikáját, a parasztok küszködését ábrázolja. Manapság — fejti ki véleményét — a mindennapok helytállásában rejlenek az életet előrevivő, nagy pillanatok. SZÍNHÁZ ÉS MINISZÍNPAD „örülhet az a város, amelynek ilyen nagyszerű színházi szakemberei vannak!” így fejezte ki tetszését egy nyugalmazott levéltáros azon a közönség- találkozón, amelyen Gáli László igazgató és Balogh Tibor dramaturg, a Gárdonyi Géza Színház vezetői válaszoltak Pécsi István és dr. Farkas András kérdéseire. A „gárdonyisok” valóban agitatív, célra törő emberek. Gáli László egy kérdésre válaszolva elmondta: számára a legfontosabb a közönség és a szakmai visszhang. Olyan színház megteremtésén fáradoznak, amely számol az egri sajátosságokkal, épít az itteniek érdeklődésére és fogékonyságára. Mindenki színháza kívánnak lenni! Lukács Sándor zenés műsorát elsősorban azok láthatták, akik tisztelet- jegyet kaptak galériánktól: olvasói a Szemlének, látogatói a tárlatoknak. A Jászai-díjas színművész Éveim című irodalmi összeállítása megérdemelt siker volt. Galériánk szeretné, hogy rendezvényeit sokat látogassák ezután is. Nincs elitkultúra és tömegkultúra: csak kultúra van. Olyan művelődési modell megőrzésére törekszünk, amely alkalmazkodik a közönség rétegezettségéhez, amely tudomásul veszi nemcsak azt, hogy a látogatók egyénileg különbözőek, de hogy ízlésüket, érdeklődésüket számos tényező határozza meg. Mika István galériatitkár 80
