Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 2. szám - FILMMŰVÉSZET - Fábri Zoltán: Angyali Gigi (irodalmi forgatókönyv-részlet) - Farkas András bevezetőjével
Sophie szobája Felcsapott fejjel áll Sophie, indulattal beszél, de nem kiabál. Műterem Dobálja be a kis sárga kofferbe szeszélyesen, ami a kezébe akad, inget, borotvahabot. vázlatkönyvet, whyskisüve- get, ruhát, cipőt, pizsamát, papucsot. Most már emelt hangon beszél, inkább kiabál. Sophie: Mit gondolsz, a te Gigid meztelenségére kíváncsi valaki rajtad kívül ebben az országban ? ... Sophie: Mit gondolsz, a te Gigid ágyékszőre nem taszít mindenkit, aki rápillant? Műterem Sándor a könyvespolcon keresgél, aztán leránt egy könyvet. A könyvet bevágja a disznóbőr koffer tetejére, s a táskát becsukja. Megfogja. Indul. Kert Sándor kirohan a házból, a kertkapu felé igyekszik, de akkor Sophie is kipattan a földszinti lakásból, s kiabál. S rohan Sándor után, aki megáll, s visz- szafordul. Kétségbeesetten, sírva. Kérlelhetetlen indulattal. Sándor hangja: A könyvespolcról letépem Suetoniust, odalent Caligula-illuszt- rációsorozatot akartam rajzolni. Sophie: Sándor!... Sándor!... Sándor: Tiéd a ház, Sophie!... Minden! Élvezd a rémuralmat, pofázd tele a világot, hogy reggeltől estig csak én voltam a gondod, minden képemet, minden ceruzavonásomat csak neked köszönhetem, és én erre hálából otthagytalak és elmentem ringyóskodni! Sophie: Sándor, édesem!... Sándor: Ne szólj egy szót se! Elég volt ebből az ócska, étoszálarcos zsarolásból! . . És ha tudni akarod, igen is Gi- gihez megyek, mártírkodd ki jó zaftosán magad!... És azt is tudd meg, hogy akárhol vagyok: az ördögök trombitájával fogom hirdetni, hogy nem volt aljasabb senki nálad a világon! Pfuj!... Az irgalmasság és anyáskodás szent cselekedeteivel fojtani meg valakit!... Azt hitted, jó trükk — hát tévedtél, Sophiekám! Nekem jobb trükk- jeim vannak, úgyhogy ne küldjél aranyszélű meghívókat nyilvános lelkifurdalás-matinéidra! — Megfordul, s rohan le a kert kapujához. Sophie megkövültén néz utána. 68
