Hevesi Szemle 15. (1987)

1987 / 2. szám - FILMMŰVÉSZET - Fábri Zoltán: Angyali Gigi (irodalmi forgatókönyv-részlet) - Farkas András bevezetőjével

Sophie már hozza a tálat. Sophie: Kedvenced, a hidegtál, sok pet­rezselyemmel. Sándor: Az jó. A tojásba is tettél? Sophie: Abba is. A fasírtba is. Még a szalvétagyűrűbe is. Sándor: Imádlak, te drága, házsártos hárpia! Leül. Hozzálátna, de a petrezselyem kő- Sándor: Ez mi? zött felfedez valamit. Sophie már megy Sophie: Megnézed, meglátod, ki a konyhába. Sándor: Aha! Távirat. Illetéktelen ke­zek felbontották!... Sophiekám, ez a levéltitok megsértése, pedig annak szent­ségére te tanítottál. Sophie a konyhából 'kiált vissza. Sophie: Nem kell mindent a végletekig komolyan venni, Sándorka!... Gigi lakása Gigi hason fekszik a heverőn, kedves, ironikus humorral néz szembe, s kari- kírozva, intim suttogással mondja a táv­irat szövegét. Műterem Sándor fölnéz a táviratból. Sophie kezében tálcával, rajta egy kancsó borral, pohárral jön vissza. Kezd felpaprikázódni. Sophie már ott van az asztal mellett. Sándor indulatos. Sophie a kisasztalhoz húzza a festőáll­vány mellől a hokedlit, leborítja róla a festéktubusokat, ráteszi a tálcát a bor-al és indul kifelé. Sándor néz utána Sophie, közben lassítva, majd meg-meg- állva, újra indulva, kimegy a konyhá­ba... Sándor jó étvággyal eszik, de elgondol­kodva töpreng. Sophie, szobájából Gigi: Édes Sándorkám, a kutyádat át­raktam. a kályhát trimmeltettem, a mat­racaidat újratöltöttem német brikettel, a disznóólban Maki cicád halálos ágya fölött az örökmécsest maradék hashaj­tóolajoddal hűségesen locsoltam, a mű­vészet hosszú, de tudok hosszabbat is, csak minek bszéljek róla. Gyere! ... Várlak!... Mínusz Kilencedik Interur- bán Pápa. Sándor: Sophie! Ezt a táviratot Gigi küldte! Sophie: Mit gondolsz, miért bontottam fel? Sándor: Szóval, újra kezdődik az a ro­hadt. kurva féltékenység! ... Ne gyere a közelembe!... Tűnj el a szemem elől! Sándor hangja: Szegényke . .. Mint egy öreg, elegáns bőregér ... Vajon milyen lehetett hajdan, a Király Színházban, amikor hangos szerelmi viharok tom­boltak körülötte ... Aztán az Operettben később öltöztetőnőt csináltak belőle ... ... Szüleim nagyon korán elhaltak, így ő volt az anyám, szeretőm, feleségem, rajztanítóm, őrangyalom, inasom és is­tenem .. . ... Sophie tanti úgy hozzá tartozik az életemhez, a műteremhez, mint a festő­állványom ... És tudtam, hogy most jön a nagyjelrnet... Mert Gigi volt mindig a vörös posztó ... dobozok zöngése hallatszik, valami apró, kemény tárgyak csapkodása, s halkan 64

Next

/
Thumbnails
Contents