Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Korompai János: Gárdonyi Géza szinonimaszótára
lett volna. Ezek ismeretében nem csodálkozhatunk azon, hogy sok éven ke- . resztül hosszú időt fordított erre a célra egyébként is drága napjaiból. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az író a szavak gyűjtéséhez, a szinonimaszótár előkészítéséhez, az ide vonatkozó gondolatok és az önmagának szánt utasítások megszövegezéséhez egyéni titkosírását használta. A több száz oldalnyi szakmai feljegyzést és az ezernél is több egyiptomi szeletet látva, továbbá meggondolva, hogy a naplók, vázlatok, a mesterségbeli részleteket tartalmazó mesterfüzetek és mesterkönyv is ezzel a titkosírással készültek, és mivel a környezetében élők is csak azt látták, hogy az író nap mint nap órákat tölt elvonulva és bezárkózva különös jegyzetei készítésével, természetesnek kell mondanunk, hogy különféle mende-mondák keletkeztek, amiket Gárdonyi szándékos titkolózása is táplált. A család is csupán annyit tapasztalt a furcsa foglalatoskodásból, hogy hosszú éveken át, főképpen a hajnali órákat felhasználva, fiókokat megtöltő jegyzetek születnek azzal a „tibeti írással”, amelyről Gárdonyi Géza csak annyit mondott, hogy soha, senki sem fejti meg. Az író a Királyszéken című életrajzi regény szerzője, Okos Miklós is megemlékezik a misztikus jegyzetek rögzítésére pazarolt sok-sok óráról. A legnagyobb tévedés azonban ebben a vonatkozásban László János nevéhez fűződik, ö az Irodalomtörténet című akadémiai folyóiratban, 1955-ben közzétett és Gárdonyi titkosírásának állítólagos megfejtését ismertető cikkében nem átallotta többek között azt írni, hogy „ . .. A kötetből megrázó kép tárul elém: egy nagy magyar író életének elhatalmasodó, súlyos bélyege meredt rám minden sorából. Ügy látszik, ellobbant tehetsége... és idegbaja kifejlődésével jött, kétségbeesett menekülésként egy zavaros álomvilág, tragikus erőlködés, hogy pótolják a titkosírású naplóban írtakból annyira hiányzó, semmibe bukott normális gondolkodást. A »szellemekbe« való kapaszkodás rögeszméje az irrealitás csalóka, ködös és nyomasztó birodalmába kergette... A titkosírású naplók Gárdonyijának belső élete szánalmas vergődés. .. négy fal között, kétségbeesetten kopogtat egy nem létező ajtón.. . egy komor álomvilág meg nem nyíló kapuját döngeti, hol kétségbeesett alázatossággal, hol vinnyogó dühvei...” Teljesen alaptalan és Gárdonyihoz méltatlan megállapítások ezek. Az 1969 szeptemberében elért teljes és valóságos megfejtés óta tudjuk, hogy Gárdonyi Géza, élete utolsó napjáig, teljes szellemi erővel, bölcs következetességgel, hosszú évekre kidolgozott tervek alapján, ragyogó egyéni stílusát állandóan továbbfejlesztve dolgozott és készítette többek között a szinonima- szótár fogalmazványát, amelyet a minden áron szenzációs eredményre törő „megfejtő” zavaros elmeállapotú ember önhipnózisa eredményének mondott. László János ugyanis, éppen az általunk tárgyalt Főkönyvből, a szinonimaszótár anyaggyűjtő kötetéből, teljesen téves úton elindulva jutott alaptalan következtetéseihez. E közlésrész egyik célja, hogy tisztán lássuk a szinonimaszótár készítése nagy munkájának érdekes folyamatát. O A szinonimagyűjtemény anyaga: BELSŐ. Tartalmazó 3. Koncentrálódik; fészkel, rátelepedik. Koncentrál —„Istenre nézzen igyekezetük”. Központ: köldök, éjfél, dél, középárboc. Behatol: behever, beizen, bekopogtat, beheveredik, befekszik — bele jár; ás, váj, gödör, verem, áskál — befurakodik, beférkőzik, beragyog — betaszít, tuszkol. 36
